A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (394) Deseda (355) Gombák (218) Horgászat (200) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (16) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2013. november 22., péntek

Az erdei ajándék

Tényleg, "Mint a mesében".
No és, a "történelem" ismétli önmagát. Akkor, anno tíz nappal ezelőtt, Pöti azt írta: -"Nov. 22-én megyünk haza .... benevezek egy ilyen hazaváróra galuskával :)"
Mit tesz Isten ...... Azt nem tudom!
De azt igen, mit tettem én.

Magamra kanyarítottam a vízhatlan varázsköpenyem, fejembe csaptam világjáró kalpagom, felhúztam a hétmérföldes kotoncsizmám, béraktam az iszákba pár szem hamuban sült jó magyar töpörtyűs pogácsát, megtöltöttem a csikóbőröst jó kaposvári kemény vízzel és a lovak közé csaptam.
Ménesnyi erő húzta a vasszekeret. Vas, pedig nem is harci.
Mentem oszt napkeltétől napnyugatnak, majd vissza. Meg még kicsit délnek. Közben a ménes megpihent.
Ami lett, délre meglett. Ízletes és lucfenyvesi rizike, barna fenyőtinóru, vargánya, fafül, lila és szürke pereszke, no meg egy óriás csiperke. Pucolás!

Hozzá jön még kis szárított őzláb, kevés tapló és a katlangomba. Akár egy vasorrú bába is keverhette volna!
Pedig nem.
"Nyugodt földi kedves barátom egy -névtelenséget kérő- jupik sámán" tanított a gombafőzetre. Említettem már őt a "Farkasordító"-ban.
Ő mondta: -Kölök! Jegyezd meg, a jó keverék az nem rossz! Legyen benne minél több és legyen benne lédús. Eressze levét, mert a főzetet vízzel nem sértjük. Oszt óvatosan a lánggal, kicsi tűz, kevés füst. Nehogy az illat becsalja az ordast, mert az megeszi a főzetet. ... Nem! Akkor is megeszi, ha te már megetted. Érted? ... -Értem én!
Felhívtam. Azt mondta felénk jön a tél. Hóval. A farkasai maradnak. Egyelőre.

2 megjegyzés:

  1. Tanulhatnának tőled a fiatalok természetszeretetet és az emberséget:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, igen megtisztelsz s túlértékelsz kedves Magdi! :)

      Törlés