A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (317) Deseda (207) Gombák (139) Úton (137) Madarak (119) Családi (117) Vártúrák (104) Horgászat (103) Gasztronómia (97) Gépek (94) vegyes (89) Zsömi (77) F-1 (76) Kedvenceink (74) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (54) D.arborétum (52) Állati (47) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (13) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (2)

2009. nov. 12.

Bivalos Vendel

Kiváncsi, de ijedős jószágok.
Először ijedten elugrottak, majd kiváncsian visszajöttek, aztán nem is törődtek velem. Pár perc leforgása alatt! Viszont ezekről a szürkékről eszembe jutott egy történet, amit nagyanyám mesélt nekem. Ő leány korában Somogytarnócán szolgált a grófi család konyháján. A gróf úrnak voltak igavonó barmai, egy Vendel nevezetü atyafi gondozta, és dolgoztatta őket. Vendelnek, állítólag nem volt ki mind a négy kereke, ezért aztán eléggé sajátságos módon idomitotta, és vezényelte a jószágokat. Bivalos Vendel, így ismerte a birtokon, és a faluban mindenki. Történt egyszer, hogy a kastély előtt megmakacsolták magukat a bivalyok, és az istennek sem vitték tovább a terhet, ráadásul a gróf úr az emeleti ablakból szemlélte az eseményeket. Vendel szép szóval -mert azért volt annyi esze- ösztökélte az állatokat, természetesen eredménytelen. Egy kis idő elteltével megelégelte, és leszólt a gróf úr.
- Vendel! Csak úgy, ahogy szokta, csak úgy!
Nem kellett kétszer mondani Vendelnek, már "adta" is az ösztökét, emígyen.
- Hogy az a kaporszakállú gazdád, húzna a .......! Oda is "sózott" egyet.
A bivalyok pedig szépen megindultak a terével, végezték a dolgukat. Bizony ez így történt! Nagyanyám mindig elmondta, hogy a gróf urat, és családját mindenki szerette, mert emberségesek voltak. A gróf úr Julcsámnak, az ifiúr Julcsa nénémnek szólította. Letünt világ, letünt "gyermekei".


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése