A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (395) Deseda (359) Gombák (220) Horgászat (201) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (101) Kvár (96) Zsömi (96) D.arborétum (76) Kedvenceink (75) Állati (75) Somogyban (74) miEz? (68) tréfás (64) virág (54) "Állati" (52) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (16) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2009. november 12., csütörtök

Dózer


Valaha "pokoli" erőt birtokolt.
Most lassan csak ócskavas. Örülök, hogy rábukkantam, mert talán az utolsó  pillanatait "éli". Ki tudja, mikor kerül az ócskavas telepre, majd a kohóba. Gyermekkorom másik nagy slágere, a láncos. Minden fiúgyerek elemes, önjáró lánctalpast szeretett volna. Kis karokkal lehetett fékezni az egyik, vagy másik oldali gumitalpat, és akkor fordult. Aztán megjelentek a zsinórral működtetett, önjáró távirányítósok. Harckocsi, dózer, megannyi csoda. Nosztalgia. Ezektől függetlenül, ennek múzeumban volna a helye. Legalább képileg megőrzöm!
http://iwiw.hu/pages/community/comdata.jsp?cID=1975718

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése