Túlnyomó részt éjszaka vadászik, elsősorban rovarokra, gilisztákra, de legyőzi a kígyót is. Tévhit, hogy a tüskéire felszúrva viszi "haza" a gyümölcsöt. Minek gyüjtögetne, mikor téli álmot alszik. Viszont a kitett táplálékot elfogadja, így kertes házhoz könnyű szoktatni, meg amúgy is szivesen él lakott területek közelében, csak közben a házőrző kutyákat kergeti az "őrületbe". Régebben megették, bevetették a kemencébe, és miután leégett a tüske róla, már meglehetett pucolni, és készíteni. Nem lenne szivem hozzá!
Éjszaka, az erdei avarban motoszkálva hihetetlen mit képes produkálni. Keresgélés közben úgy szuszog, mint egy asztmás, vagy fáradt meg-megálló ember, közben zörgeti az aljnövényzetet, toporog, nekilódul, megáll majd újra megy egy szakaszt. Az arrafelé vetített fényre, a hangra megáll, majd a nyugalom beálltával újra elkezdi a lopakodást, szuszogást. Aztán mikor talál egy termetesebb rovart, jellegzetes roppanás hallatszik, majd jóízüen elfogyasztja, közben kicsit csámcsog is hozzá. Aki még nem hallotta, könnyen embernek véli, a többit tessék elképzelni! Mert, mintha ez még nem lenne elég, ezért mindezek mellé a telihold elé bekúszik egy bárányfelhő, és megmozdulnak a szellőben az ágakkal együtt az éjszakai árnyak, váratlan belehuhog az éjbe a bagoly, reccsen egy száraz ág a borz lépte alatt, surranó, gyors lépteivel őz vált csapást a bokrok közt, megmozgatva ágait, és "felsikolt" az aranysakál! Nem feltétlen kell egy kis "frászért" Afrikába utazni. Tiszta Hitchcock!
Nyugodalmas, jó éjszakát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése