E szerzetnek alapítója Rufai Szeid Ahmed, született Perzsiában, meghalt Bagdad közelében 578. (1182.) évben.
Ezen szerzet tagjait, az európaiak sajátságos üvöltéseik miatt nevezték üvöltő derviseknek. Egykori muszlim misztikus (szúfi) közösség, föleg Egyiptomban, Szíriában, és -a rend 1925-ben történt betiltásáig- Törökországban múködtek.
Fentiek a történelem, és a tudomány jelenlegi állítása, tanítása szerint. No, de a valóság! Tegnap rá kellett döbbennem, hogy a valóság meglehet megint csak más. A "csendes őrültek" sportjának áldoztam a vízparton, mikor meghallottam a sajátságos üvöltést.
-Mera zisten rohassza.....vezérigazgatója.......milliók!
Meglepve néztem körül. Egyedül valék. Legközelebb majd kilóméternyire arasznyi figurák. Kis csend. Aztán.
-Megina lenyúlják a......mocskok.......meg!
Kezdett érdekelni, mert a víz jól vezeti a hangot, gondoltam még tanulhatok is ha szerencsém van.
-Ezeka szemét mocskos.... kormány......lopnak mindent......dögölnének meg!
-Aztán..... majda Viktor rendet.....mocskok.....!
-Füreden még járda sincs........márványon járnak,....... mer ott született!
-Lopnak azokis meg......rohadnának meg!
Nem szaporítom tovább. Lényeg, hogy legalább három hang gazdája óbégatott meglehetősen sokáig, eléggé hangosan, zagyván. Mivel tőlem -mint már említettem- nagy távolságra voltak, viszont egymás mellett álltak, ültek néhány méterre, mégis sajátságos módon üvöltöztek. A horgász csendben teszi a dolgát, feleslegesen nem zavarja a természetet, környezetét.
Úgy rikoltoztak, mint aki hitet tesz valami mellett, vagy ellen, közben néha a készségeik után kapkodtak.
Pont mint a dervisek a hitük mellett, és a kardjuk után.
Másra nem tudok gondolni, újjá alakulóban a régi rend!
Ezen szerzet tagjait, az európaiak sajátságos üvöltéseik miatt nevezték üvöltő derviseknek. Egykori muszlim misztikus (szúfi) közösség, föleg Egyiptomban, Szíriában, és -a rend 1925-ben történt betiltásáig- Törökországban múködtek.
Fentiek a történelem, és a tudomány jelenlegi állítása, tanítása szerint. No, de a valóság! Tegnap rá kellett döbbennem, hogy a valóság meglehet megint csak más. A "csendes őrültek" sportjának áldoztam a vízparton, mikor meghallottam a sajátságos üvöltést.
-Mera zisten rohassza.....vezérigazgatója.......milliók!
Meglepve néztem körül. Egyedül valék. Legközelebb majd kilóméternyire arasznyi figurák. Kis csend. Aztán.
-Megina lenyúlják a......mocskok.......meg!
Kezdett érdekelni, mert a víz jól vezeti a hangot, gondoltam még tanulhatok is ha szerencsém van.
-Ezeka szemét mocskos.... kormány......lopnak mindent......dögölnének meg!
-Aztán..... majda Viktor rendet.....mocskok.....!
-Füreden még járda sincs........márványon járnak,....... mer ott született!
-Lopnak azokis meg......rohadnának meg!
Nem szaporítom tovább. Lényeg, hogy legalább három hang gazdája óbégatott meglehetősen sokáig, eléggé hangosan, zagyván. Mivel tőlem -mint már említettem- nagy távolságra voltak, viszont egymás mellett álltak, ültek néhány méterre, mégis sajátságos módon üvöltöztek. A horgász csendben teszi a dolgát, feleslegesen nem zavarja a természetet, környezetét.
Úgy rikoltoztak, mint aki hitet tesz valami mellett, vagy ellen, közben néha a készségeik után kapkodtak.
Pont mint a dervisek a hitük mellett, és a kardjuk után.
Másra nem tudok gondolni, újjá alakulóban a régi rend!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése