Egyikük már le is "feküdt", de a másikat még tartja halott gyökere, még dacol, még nem akarja megadni magát végzetének. Pedig sorsa elkerülhetetlen. Vagy a víz, vagy a szél győzedelmeskedni fog, és a büszke óriás hatalmas robajjal dől társa mellé.
Elülnek a hullámok, majd csend lesz, hosszú csend.
Halott ágai közé pedig új élet költözik, a madárcsicsergést felváltja a vizek "zenéje".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése