A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (394) Deseda (355) Gombák (218) Horgászat (200) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (16) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2009. november 6., péntek

Farkas

Miért hívják ordasnak?
Én nem tudom. Az ordas fekete, barna szőrszálakkal tarkított színt jelent. Márpedig a farkasok színe más, olyan mint ez a gyönyörű példány a képen. A veresegyházi medvefarmon ült modellt. Természetesen külön kifutókban voltak a medvéktől. Ennek ellenére a medvekifutóban is láttunk egy farkast, látszott rajta, hogy nem érzi igazán jól magát a veszekedő óriások közt. Nem értettük, miként került oda, mert a kifutóknak nem volt közös kerítésszakasza. Hazánkban újra megjelent az Aranysakál, amit népiesen nádi farkasnak hívtak, vagy másképpen toportyán féregnek. Toldi Miklós is ilyenekkel verekedett meg. Nagyapám mesélte, hogy az ő legénykorában, mikor a nagy hidegekben befagyott a Dráva, átjöttek a nádi farkasok a határon. Néha, még a falvakba is bemerészkedtek. Aztán hajtóvadászatot indítottak utánuk. Egyszer nagyapám is "megküzdött" eggyel -nem puszta kézzel, puskával-  megsebezte, majd követte a nádasba, ahol szembefordult vele a toportyán, de volt ideje kilőni.
Azóta eltelt, legalább nyolcvan esztendő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése