A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (392) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2010. november 9., kedd

Dunai fürdőzés

Folytassuk hát Duna parti sétánkat.
Már persze aki velünk tart.
Velem és Zsömivel.
Azért ne féltse senki Zsömi egészségét, mert nagyon szereti a vizet, imád apportírozni és bár a víz hideg volt, de a napsütésnek köszönhetőn kellemes volt a levegő. A fürdő után az árvízi töltés füvel borított oldalán játszottunk egy nagyot és a rohangászásban percek alatt megszáradt. Azután valamivel lejjebb az ártérben mellig szakadt a friss nedves iszaposban, így aztán megint fürödnie kellett, de a féktelen jókedvében rendezett szaladgálás akkor is megszárította rövid idő alatt. Láthatólag ő is nagyon jól érezte magát, élvezte a dolgot. Nem ismeretlen neki a sodrás, mert nem először úszott a Dunában, bár eddig nem ezen a szakaszon. Úszott már velem is Verőcénél, de nekem most nem volt kedvem. Meg fürdőgatyám, meg...na ne feszegessük!
 Íme egy károgó "feketeség". Mint már említettem láttam őket nagy csapatban is. A jelenlegi időjárás rácáfol a régi hiedelemre. Egyelőre legalább is!
Itt talán ha voltak tucatnyian, meg pár szürke dolmányos kánya. Ez utóbbit kálomista varjú néven is illetik. Természetesen nem kánya még csak nem is rokona, ezt a megnevezést a Dunántúlon "ragasztották" rá. Nagyanyám szerint azért, mert néha elragadta a naposcsibét. Óvatos egy népség, sokat kellett settenkedni, mire sikerült megörökítenem ezt a vetésit. Közelükbe érve elugrottak és úgy suhantak az ártéri füzesben mint az árnyék, csak felháborodott károgásuk jelezte útjukat.

1 megjegyzés:

  1. A képen még süt a nap, de kicsivel később azért már beborult az ég. Zsömi tényleg nagyon jól érezte magát, ahogy mi is. Na de fürödni..?? :)

    VálaszTörlés