A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Úton (135) Gombák (128) Madarak (119) Családi (115) Vártúrák (104) Horgászat (99) Gépek (94) Gasztronómia (93) vegyes (89) F-1 (76) Zsömi (76) Kedvenceink (74) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (12) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (1)

2013. máj. 17.

Időugrás

Kivételesen egy idézettel kezdem. Hogy kitől? Maradjon anonim. Az előzmény sem számít, mert az idézetből vastagon kiderül amivel kapcsolatosan leíródott.

"Somogyban sok településen 25-30 évvel ezelőtt a lakóhelyemen is, igen, a család gondoskodott a hozzátartozó, szó szerinti temetéséről. Az elhunyt családtagot otthonában ravatalozták fel, és ők öltöztették is. Nem undorodtak, féltek a halottól, továbbra is családtag maradt. Igen, tiszteletből a sírt is a közvetlen rokonság ásta. A ravatalozótól közeli családi rokonok és keresztfiak vették vállukra a koporsót és vitték a sírhelyig. Így valóban megadva a végtisztességet, megtisztelve az elhunytat."

Elgondolkodtam a hatására. Komolyan mondom, nem dicsekvésként.
Néha el szoktam ... No nem túl sokat, mert fő az egészség!
Igen! Az írójának teljesen igaza van. Nekem meg sokféle hajdan volt történés, dolog jutott eszembe ennek hatására.

Eszembe jutott a sparhelt, amit a gyűjtögetett ágfa fűtött fel. Eszembe jutott a kis szobában a kicsinyke öntöttvas kályha, amit nemigen kellett félteni a vörös izzás okozta hőterheléstől, mert abba nem jutott tűz. Legtöbbször csak parázs. Nagyapám -ha nagy volt a hideg- lefekvés előtt átvitte lapáton a sparhelt parazsát. Az, meg a nyitott ajtón beáramló konyhai meleg megtörte a hideget. Meg eszembe jutott a szalmazsák. Mert annak hidegét ez már nem törte meg. Lábtól meleg vizes palack, oldalról meg nagyanyám melegített. Meg eszembe jutott az is, hogy a "szómazsák" sem mindig volt szalmával töltve. Csak ha a nyáron volt szalmás gabonaféle a környéken. Ha nem, akkor csuhéval volt feltöltve. Hogy mi a csuhé? A kukoricacső levélborítása.

Meg az is eszembe jutott, hogy egy évet spóroltak, rakosgatták félre a garasokat egy kicsinyke malacra. Ha tellett rá és meglett a kismalac tavasszal, akkor lett igazán családi gond, feladat a felnevelése. Mert szemestakarmányra soha nem futotta. Már előző ősszel eljártunk böngészni. Hogy ez mit jelent? A learatott földek (jelesül kukorica) bejárása és a gépek által elhagyott csövek, tört csövek összeszedése. Meg aztán eljártunk egy helyre -már nem emlékszem a rendeltetésére- ahol hegyekben állt a kukoricacsutka és válogattuk azokat, amin még volt valamennyi szem. Hazavittük, odahaza lemorzsoltuk. A csutkája jó volt a sparheltbe, a szem meg a pár tyúknak, meg tavasztól a malacnak.
Meg eszembe jutottak a csalántépések, a disznóparéj gyűjtése, a kézi gazolások a kertben, a makkgyűjtés ... eszembe jutott a spájzban álló bádogvödör, abba ment minden maradék, ami nekünk már nem volt étek, de a malacnak igen. Családi feladat volt a malac jóléte, etetése.

Kötetnyire rúghat ami eszembe jutott. Tán egyszer megírom, de bizonyosan nem itt, vagy ha itt, akkor fejezetenként. A szegénység krónikája ...
Az volt a XX. század második fele. Most meg ... Most meg már a XXI. van.

Eszembe jutott a fenti idézetről az időugrás is. Visszaugrunk az időben?
Én eddig titkon abban reménykedtem, ha egyszer ugrok, akkor azt együtt teszem egy ufonautával és épp ezért nem hátra, hanem előre.
De hogy a saját kormányom akar időben visszaugratni, miközben térben meg helyemen hagy, de azért helybenhagy! Na erre nem számítottam!

Azután természetesen erről a felismerésről is nagyon sok minden eszembe jutott, ezeket azonban megtartom magamnak, mert egy része nem tűri a nyomdafestéket.

10 megjegyzés:

  1. Szia Józsi!
    Ha volna eszem, nekem is jutnának bele ilyen apróságok, így viszont érte megyek Komjátiba. Látom, hogy miképpen takarékoskodnak az emberek.
    Az asszonyok egy bizonyos kor után - nem akarok öregasszonyozni - pl. kijárnak a kútra vízért.
    Benn van a vezetékes, de akkor megy a vízóra, és a nyomós kútról is az a víz jön olcsóbban.
    Persze tudom, hogy valamikor rosszul kötötték meg a szerződést, mert a falu határán lévő Pasnyag forrás ingyen adja a vizet, és mint tulajdonosnak, járna a falunak. Bódvaszilas, meg Szentandrás is onnét kapja a vizet, nekik kéne csak fizetni.
    Ott is a tapasztalatlan polgármestert behúzta a csőbe valami vízműves jogász, és most már fizetni kell a saját tulajdonáért a falunak.
    Lehet ezt pártokra kenni, de én itt is emberi mulasztásokat, fifikát, ügyeskedést látok.
    Az emberek ott sem hülyék. Az állatoknak az ásott kútból húzzák a vizet, a nyomós kút mellett lehet beszélgetni.
    Nem kell hozzá mobiltelefon, csak jó tüdő, és a szomszéd kijön a kerítéshez, ha a kutya hangosabb lenne.
    Nem vagyok technika ellenes, mert abból keretem a kenyerem. Csak a józan ész helyét keresem a fejemben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Van neked észben sok minden. Úgy vettem észre eddig is. No látod! Azt keresem sokszor én is. Csak én néha másokéban is. :)

      Törlés
  2. A hajdani történéseket olyan jó volt olvasni, még olvasnám, ha leírnád...
    Pár dolgot én is átéltem belőle, és olyan jó ezekre emlékezni.
    A kormány döntéseiről meg:...pffff inkább kimegyek a kertbe gazolni. Ott legalább elvagyok a bogarakkal, meg madárcsicsergéssel.
    Amiről Hanczur írt: tavaly nem indult a szivattyú a fúrt kútról (ez is milyen már, épp mondtam anyumnak, mamámnál még gyűrűs kút volt, gémmel, úgy húztuk fel a vizet vödörrel, meg oda engedtük le a dinnyét hűteni, mondtam is, mi lenne velünk, ha hirtelen nem lenne áram?)szóval nem indult, már kellett locsolgatni ezt azt, én bizony felpakoltam az 5-10 literes kannákat a talicskára s kimentem a vízért egy jó pár napig.
    Amúgy nálunk a faluban tavaly még volt a zöld hulladék elvitele. Nem is értettem anyumékat,13 éve ott laknak (már csak anyum) eddig soha nem vették igénybe. Én tavaly mióta élesben kell csinálnom a kertet kipakoltam zsákokba. Volt hogy 25-30 zsákot szedtem össze. Havonta vagy háromszor jöttek.
    Most jött a hírlevélben, hogy nincs módjukban a komposztálni valót elvitetni...pfff. Hozzáteszem baromi nagy a kertünk...persze ha lehet égetni ne égessünk..
    Sokszor én sem értem a döntéseket.Nem is találok rá választ.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek igazán örülök kedves Edit és nagyon köszönöm!
      Ezzel én is így vagyok, ha lehet akkor a madárcsicsergés.
      A többit meg nálad tettem "letétbe". :)

      Törlés
    2. És má' sokéban megtaláltad? :-)

      Törlés
    3. Ez "szakmai titok" mert személyiségi jogokat sérthet. :)

      Törlés
  3. Józsikám! Engem is jó emlékezettel vert meg a sors. Emlékszem mindenre:a szalmazsákos, hideg éjszakákra, a petróleumlámpára, a "böngészésre", a kuszaszedésre, a gallygyűjtésre, mindezt némi nosztalgiával, mert azért boldog gyerekkorunk volt nekünk !
    De nem szeretném, ha újra itt tartanánk, nem.Visszafelé azért ne menjünk az időbe úgy , ahogy írod.Öreg fejjel már nehéz lenne...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az volt bizony! Én sem panaszként említettem. :)
      Bizony. Öreg fejjel is, meg a fiataljainknak is.

      Törlés
  4. Hát igen. Meg kellett élni bizonyos kort ahhoz, abban a bizonyos XX. században, hogy ilyen emlékeink legyenek...
    Biztosan vannak, ugyanebből az időből, akiknek ezek az emlékek teljesen úja, idegenek, ők nem úgy éltek... Mint ahogy manapság sem élünk egyformán.
    De a mi emlékeink - szerintem - sokkal szebbek, emberibbek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szépek, emberiek, de sem újraélni, sem a gyermekeimnek, unokáknak nem kívánom. :)

      Törlés