A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (317) Deseda (207) Gombák (139) Úton (136) Madarak (119) Családi (117) Vártúrák (104) Horgászat (102) Gasztronómia (95) Gépek (94) vegyes (89) F-1 (76) Zsömi (76) Kedvenceink (74) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (52) Állati (47) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (13) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (2)

2013. máj. 27.

Pisztricgomba (taplóféle vagy kalapos?)

Biztosan nem én fogom eldönteni.
Nem vagyok rendszerező, de értem a dilemmát.
Egyes rendszerezők már a lemezes kalapos gombák közé teszik, míg a hivatalos rendszerezés a taplók közé sorolja. Nem először találtam és nem először mutattam képét, írtam róla.
( Pisztricgomba, ... Tapló, ... Ismét nagy taplók, ... Nagyok )
Most azonban kissé másként.

Régóta mozgatta a fantáziám az elkészítése, íze. Amiket olvasni róla, az kevés, és kevéssé lelkesítő. "Szívós mint a szíj, soká kell főzni, ha könnyen megy bele a kés, ha olyan mint a sajt" és effélék. Mit kezdjek ezekkel?
Mi az, hogy könnyen megy bele a kés? Van nekem olyan, amelyik mindenbe könnyen megy és olyan is, ami semmibe sem. Mit kezdje azzal, ha olyan mint a sajt? Melyik? Dolgoztam én tejüzemben, láttam sajtokat. Finom lágyat, és olyat is, amit szerintem középütt kéne furatozni, tengelyt bele és jó lenne talicskakeréknek. Soká kell főzni? És akkor mi lesz belőle?
S sorolhatnám. De minek? Maradt a próba. Lenyúztam a kalapbőrt, mert azt írta a szakirodalom. Utána a termőtestet is lenyúztam, mert azt is írta, csak nekem elkerülte a figyelmem. Melindáét nem.
Az "Erdélyi Nimród" írta, ajánlatos lehúzni. Le vele! Ott van a képen középütt, mutatóba. Utána a fehér húst felszeleteltem és közben osztályoztam. A kalap külső széle tűnt a legpuhábbnak, azt lenyesegettem rántani. (A képen balra.) A kalap középső része már kissé szívósabb volt, azt kimetszettem és savanyúságnak szántam. (A képen jobbra.) A tönkhöz legközelebbi rész már tényleg szíjszerű állagú volt, azt félretettem szárítani. (A képen hátul.)

A rántani szánt részekkel semmi gond nem akadt. Melinda előfőzte fűszeres lében, leszárította, panírozta, kisütötte. Isteni lett! Nagyon ízletes. Alig hittem. Egy darab volt, ahol vélhetőleg kicsit nagyobbat fogott a késem a középső részből, ami kissé rágósra sikeredett.
De a többi az puha és ízletes.
Tehát, igen puha sajtra emlékeztető állagú legyen az efféle éteknek szánt rész! A többi -vadas szelet, tokány és effélék- ajánlat a következő szedésnél.

A szárítmánynak szánt részt két különböző méretre szeltem. ( Első két kupac.) Vékonyabbra fűszerezéshez és szélesebbre levesízesítéshez. No meg az is izgat, miként szárad? Most két nap után úgy látom, remekül. Apropó! Leves. Két darabot beletettünk az épp készülő húslevesbe ízesíteni.
Mint mondottam, a szívós részből. Nos, hiába hogy az egyik neve főzőgomba. Ezt aztán főzhettük. Néhány órát gyöngyözget egy jó húsleves ugyebár. Leszűréskor kivettem a két gombadarabot és ... Olyan volt az állaga mint a traktorbelső! Nem mintha már ettem volna traktorgumit, de azért mondom, mert eltépni sem bírtam. Nem ám harapni! A belőle kijövő lé ízes, amúgy kidobandó. Ahogy írták is a már tapasztalattal bírók.

Az ujjnyi vastag szeletekre vágott darabokat savanyúságnak szántam.
( Hátulsó kupac.) Melinda szépen megabálta, utána lecsurgatta és hűlni rakta. Én meg megkóstoltam. Volt hol jó volt, volt hol rágós. Ízre nagyon jó, de ahol rágós, azzal melózni kellett. Nem voltunk benne biztosak. Vajon a savanyú lében megpuhulna? Ítélet. Aprító! Az egészet leaprítottam fasírthoz. Nem pépesre, hanem mint a húst. Nagyon jó lett a fasírtja. Tisztán.
Nem hússal keverve, hanem csak tisztán a pisztricgomba húsa. Elkészítése meg ,amúgy ami egy fasírtba dukál.

A végső ítéletem az, ez egy nagyon jó ízű gomba, érdemes vele foglalkozni, érdemes feltenni a palettára. Lesz még dolgom vele. Összekeverni mással szinte lehetetlen, mérgező fajjal meg pláne nem, viszont csak a fiatal példányokat érdemes elvinni. Szemmel és tapintással megállapítható. Amelyiknek már sötétedik a termőteste és kezd a kalap éle száradni, az már csak maradjon meg dísznek a fán, ámbár a fát meg öli.

3 megjegyzés:

  1. Mindig tanul az ember tőletek kedves Józsi:)
    Biztosan nagyon finom lehetett ez a sokféleképpen elkészíthető gomba!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a tippeket!

    VálaszTörlés