Veterán műszaki

A szünetnek vége. Rövid lett.
Nem bánom.
Arról van szó, hogy mint már említettem, eddig ideiglenes műszakival rohangáltam. Emiatt aztán kedden (21.) beslattyogtam a kórházba és úgy készültem ott maradok. Nem úgy!
No nem sokat, esetleg ha két napot.

Kezdem az elején.
Néhány hete csináltak nálam terheléses vizsgálatot, ami semmi romlást nem mutatott, csak épp nekem nem tetszett. Kissé keveselltem. Ezután jött a koronária ct, ami viszont az orvosoknak nem tetszett. Nem volt eldönthető, hogy a hét évvel ezelőtti állapothoz képest stagnálás, avagy kisebb romlás van?

Az jól látszott, hogy a stentek jól vezetnek, csak a két másik szűkület volt kérdés. Maradtak 50 százalék környékén, avagy nagyobbak? Döntés? Szívkatéteres vizsgálat. Ha nincs gáz, akkor egy nap, ha van és újabb stenteket kell beültetni, akkor kettő. Utóbbira készültem.

Nem mintha született pesszimista lennék, csak épp vannak esetek mikor a rosszabb dologra szeretek felkészülni, mert akkor csak kellemes meglepetés lehet a vége. Az lett. Ott bent a helyzet hét éve változatlan.
Azért szerdán még lógtam kicsit, mert bal kézből elsőre nem sikerült a vizsgálat, a másikból felment. No meg más szurkálások is esnek ilyenkor, aminek hegedni kell, így aztán kissé húzott is a két csuklóm.
No meg a pecsétes papír! Az is szerdán volt. Végre nem ideiglenes, hanem végleges műszaki. Igaz, csak amolyan veterán műszaki. Egy évre.
Évente terheléses. Mindaddig csak az és csak évente, míg panasz nincs.
Ennek örömére aztán, Melindával ma körbeszamaragoltunk a Desedán. Tapostunk pár órát s vagy egy húszast. Azért csak ma, mert tegnap meg gombajárat és csónakjárat volt. Kivételes hét. Asszonyka szabin van.
Majd hozom a gombás képeket is. Meg ... Meglepetés!

A mai úton a hattyúk okoztak igazi meglepetést. Nem ismertem eddig ezt a családot. Ezért aztán a hattyúsrác barátságossága nagyon meglepett.
Az első képet tán ha két méterről készítettem és még csak nem is fújt!
Pedig ott volt a párja is és mint utóbb kiderült, az idei kicsik is.