Rézkígyó

Hogy miféle vadállatokba botlik a békésen bóklászó! Ijesztő!
Elnézést kérek azoktól, kik nem szeretik a csúszómászókat. Én ezzel a fajtával jól megvagyok, merthogy nincs lábuk, s ennek okán nem is elvárható hogy felegyenesedve járjon. Kitérő vége.

Ahogy megláttam egyből nagyapám s az általa előadott történet jutott eszembe. Még meglehetősen apró emberke voltam, mikor előadta a történetét, találkozását a rézkígyóval.
Erdőn mentében akadt össze vele Ő is és elmondása szerint a rézkígyó felé vágott többször is, méghozzá oly módon mintha ugrana. Szinte felpattant a földről s úgy sújtott felé, a levegőből.
Nincs okom a támadást és nagyapa történetét kétségbe vonni, mert nem szokott a levegőbe beszélni, nem italozott és nem volt egy anyámasszony katonája. Sőt! Rendkívüli ereje mellé bátorsága is megvolt.
De hogy nem ez a fajta volt a támadója, az biztos. Hogy mi? Nem tudom.
Én más rézszínű, kígyószerű élőlényt nem ismerek, tán egy barnás homoki vipera vágott felé s a fény játéka zavarta meg s mondatta vele, rézkígyó.
Ez itt a képen viszont egy békés jószág, egy lábatlan gyík, egy kuszma.
S valóban, sokan kígyónak vélik. Pedig csak egy békés, rejtőzködő és nem is túl gyors mozgású gyík.
Elárulok valamit. Könnyű megkülönböztetni a kígyótól. Farkasszemet kell vele nézni. Ez -mint minden gyík- tud pislogni, a kígyók meg nem.