A fészek jelenlétét a közeledtünkre kipattanó tojó árulta el. Ha veszteg marad, akkor simán elballagunk a rejteket adó tuja mellett. Szokatlan "lépés" volt ez a kiugrás, tán azért cselekedte, mert nem városi madár, nem lehet annyira hozzászokva az ember közelségéhez. Természetesen csak fotó készült, még a közelébe sem nyúltunk a fészeknek, nemhogy a kicsikhez és a kép elkészülte után szépen "betettük" magunk után az "ajtót".
Jaj de jó rejtekhely, eszembe nem jutna, hogy oda is lehet fészket rakni. Remélem mind nagyra nőnek:)
VálaszTörlésBiztosan gyorsan elhagyják a fészket. Ebben az esős időben könnyű gilisztát gyűjteni a szülőknek, hamar feltáplálják őket. :)
TörlésEzzel a bejegyzéssel alaposan megleptél.
VálaszTörlésMég akkor is ha láttam volna, hogy kiugrik egy rigó a tuja alól, se jutott volna eszembe benézni, mit rejtegethet...
Nekem valahogy a fán fészkelés van berögzülve.
Biológia órán biztos hiányoztam, mikor ezt a fejezetet tanultuk!
;)
Nem hiszem hogy hiányoztál, nem így tanítják. Annyit okítanak, szeret ágvillába fészkelni. Ez is ott van. :)
TörlésJó rejtek ez! Ilyen hideg, szeles időben a fáról leesne a fészek.
VálaszTörlésÉn is madárfészket nézegetek, és várakozom bizakodva.A rozsdafarkú madaram újra költ.Az első nem sikerült.És aggódom, hogy most sem.
Innét aztán ki nem esik!
TörlésBízzunk a jó időben és a természet bölcsességében. Remélem meglesznek! :)
Milyen okosak és találékonyak a madarak is:)
VálaszTörlésNagyon szeretem a feketerigókat!
Piciny a fejük, így töményebb benne az ész. :)
TörlésÉn is kedvelem őket, mert barátságosak, élénkek és mint minden madár -na jó, majd minden- szép.