"Összeomlás"

Kezdődött azzal, megvadult a computer mause. Túlpörgött szegénykém és egy kattintásra két parancsot adott ki.
Okozott ezzel bonyodalmakat, de inkább csak felesleges melót. Most végre nyugdíjaztam és az utódja remekül kattog.
A következő lépés Melinda telefonja volt. Eszement sebességgel, körkörösen váltogatva mutatta az alkalmazásait. Mást nem.

Rövid oknyomozással arra jutottunk, valamit beleborított a táskájába és egyúttal lemosdatta a szerencsétlen masinát. Cseppet ragadt.
Szinte egyidejűleg dobta fel a talpát a laptopom is. Joe fiam kiderítette, összeomlott az operációs rendszer, mindent újra kell telepíteni.
A számítógépet bevállalta ő, a telefont meg én. A telefont esélytelennek ítélte, készülékcserét javasolt. Kicseréltem. Az enyémre. Egyformák. Átraktam a SIM kártyákat oszt kész.
Gondoltam, ha esélytelen, akkor ezt a haldoklót meg megműtöm. Miért ne? Amit ember egyszer elrontott, azt simán tovább lehet rontani. Legfeljebb a végén én is azt mondom, bár a műtét roppant sikeres, de a paciens elhunyt. "Ettem" én már elázott "elektromos roggyantat! Egy ízben például olyan vonalas telefonkészüléket, ahol már csak kalapáccsal mért ütéssel lehetett a nyomógombokat beverni. Málnaszörp kötött bele. Úgyhogy, nem minden reménytelen, ami annak látszik. Szétkaptam őkelmét.
Illatra tán a kullancsriasztót nem állta. Vagy állta? Beállt! Mint a vízálló órák. Belemegy a víz és megáll. Bő oldattal -alkohol- addig öblögettem, míg tisztának nem ítéltem. Jól bírta a szeszt. Egy napig száradt, majd összeraktam és ... És láss csudát! Működik. Ami már azért egy külön meglepetés, mert eszerint össze tudtam rakni.
Joe fiam, meg reggel bevágtatott az újratelepített masinámmal.
Immár ez is jól működik, ami hiánya, az pótolható. Testre szabom apránként.