Vajh mit is ....?

Vajh mit is veszünk meg, mit forrázunk le, mit iszunk meg? Avagy magad uram, ha ...
Lassan le is virágzik, szezonja múlik, vége a gyűjtésnek. Hársfa szinte mindenütt található, nem igényes az élettérre. Rengeteg van városunkban is. Ma is láttam gyűjtőket, csipegették az út széli fákról az illatos virágot.
Már túlnyílott, jó minőséget már nem ad. Szerintem amúgy sem, a városi levegő szennyezettsége okán. De még mindig jobb, mint amit utóbb majd mesélek.

Ez is hársfavirág.
A már lehullott virágszirmok és a murvalevelek. Akár hiszitek, akár nem, bizony vannak kik ezt gyűjtik össze. Mennek cirokseprővel, lapáttal és felseprik, zsákokba lapátolják. Járdáról és az úttest széléről egyaránt. A porral, szennyel, rászáradt állati vizelettel, macskakakával, madárürülékkel, kutyapiszokkal, elhajított csikkel, megszáradt köpettel és egyebekkel fűszerezett hársfavirág megy a zsákokba! ... Azután hová?
Azután hová, kihez s miért kerül a keverék?

Azután hová kerül? Ki veszi át? Ki s mit tesz vele, mi lesz a sorsa?

Azok után, hogy anno a hazai őrölt paprikába ólomtartalmú festéket, jobb helyeken csak téglaport, még jobb helyeken csak aflatoxinnal szennyezett import paprikát kevertek ... Nem is folytatom! Nincsenek illúzióim!
Legjobb, ha magunk gyűjtjük, magunk szárítjuk, s azt isszuk.

Én még nem láttam a sepregetőket, de Melinda igen, nekem ő számolt be a jelenségről, s neki feltétlen hiszek. Nő létére nem csodálkozom, hogy nem kérdezett rá a dolgok .... Még egy adalék. Kiket én láttam, kik a fákról csipegették a virágokat ők romák voltak, kiket Melinda látott ...., hát ők meg nem. Csak bizonyos rossz gondolatok megelőzendő tettem hozzá.