A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (391) Deseda (353) Gombák (217) Horgászat (198) Úton (167) Madarak (153) Családi (134) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (70) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2016. január 25., hétfő

Dobogókő

Ilyen a téli világ, a Visegrádi-hegység legmagasabb pontján. Hó, zúzmara és dér lepte fák, no és ha a szél belibben, a maga mínuszaival a Duna felől, hát az vérfagyasztó!




Kiváló kilátás nyílik innét a Dunakanyarra. Látod? ... Nem látod? ... Na látod! ... Pedig ott van a fák mögött, alatt. Köd előttem, ... nem csak utánam, de mindenütt. A tetőn és az északi oldalon. A délin, meg még a nap is sütött, igaz, kicsit lentebb nem a csúcson. Ez a csúcs!

Ezoterikus nézet szerint errefelé található „a Föld szívcsakrája”, azaz „bolygónk dobogó szíve”, ami az ott tartózkodók szervezetét feltölti energiával. Egy idő múlva éreztem is. Ahogy szép lassan kúszott fel a lábszáramon, majd a kabát alá.
Furcsa, de olyan fagyos érzés volt. Biztosan lefagyott az áramlás.
Semmi bibi! Itt a melegfront a hegyek lábánál. Majd felenged. S akkor aztán áramolhat szabadon. Pláne azokban, kik hisznek benne. Mint olvasom a dalai láma nemigen, csak azért nem röhögött ki bennünket legutóbbi látogatásán, mert ő mégiscsak egy komoly, udvarias szentség.

4 megjegyzés:

  1. Ez komoly csalódás, ha felérsz a csúcsra és semmit nem látsz :)

    jártunk már mi is így, felcaplattunk ezerkétszázakárhány méter magasra és az utolsó ötven méteren olyan köd volt, hogy kb. 10 méterre láttunk.

    De azt hiszem a szép, zúzmarás fák, a jó levegő kárpótolt Benneteket is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Számítottunk rá, beleéltük magunkat, mert ahogy mentünk felfelé egyre inkább sűrűsödött a köd. Ráfújta a szél a hegyre a Duna völgyéből.
      Így igaz, Így is szép volt, jó volt. :)

      Törlés
  2. Nagyon szép fotók kedves Józsi! Szeretem a zúzmarás fákat.
    Ilyenkor varázslatosan mesebeli a táj!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Varázslatos volt az a része ami látszott. :)

      Törlés