A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (391) Deseda (353) Gombák (217) Horgászat (198) Úton (167) Madarak (153) Családi (134) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (70) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2016. január 3., vasárnap

Gomba tojással

A gomba az a "Téli fülőke" amit megtaláltunk, lefotóztam majd másnap Pötivel visszamentünk érte a csónakos peca után. Tényleg különleges gomba.
A rá jellemző halszagot én éreztem, Melinda meg nem. Az igaz, az ő orra jobb az enyém csak nagyobb. Mivel Pöti is érezte, csak kellett legyen halszaga bár nem volt erős. Elhanyagolható.
A kalap felszíne tapadós, ragadós. Azt írta a szakirodalom le kell forrázni az nagyot lendít mind az illat, mind pedig a ragacsos negatívumokon.
És tényleg! Piszkosul nagyot lendített!
Forrázás után a halszagot már én sem éreztem s a ragacsosság is megszűnt. Helyette olyannyira síkosak lettek a kalapok, hogy arra nehéz megfelelő hasonlatot összekaparni. Még soha nem próbáltam apró polipokat elevenen megnyúzni, de nagyjából így tudom elképzelni. Felcsippentettem egy kalapot s azonnal az összes ujjam közén siklott ki egyszerre. Remek szórakozás lett a darabolás!

A gombapöri tojással elkészítése már nem egy nagy mutatvány. Minden bizonnyal nem lehetne ezzel a menüvel konyhafőnök versenyt nyerni. Pedig nem rossz!  Csak ismétlés jelleggel. Hagyma szelés, én egy nagy fejjel beértem s apróra szeltem nem karikára. Előfonnyasztás, majd bele a darabolt fülőke és sóval őrölt borssal ízesítettem. A só kicsit kevés lett, de erre azt mondom utána sózni viszonylag egyszerű, de ha sós akkor kivenni belőle úgyszólván lehetetlen. Végezetül rákerültek a felvert tojások amit felverés közben szintén sóztam, borsoztam.
Már csak addig kellett az egész masszát fakanállal -mellesleg mondom, az ott a képen már nagyanyám kezében is fakanál volt- terelgetni, nehogy lekapja a láng, míg a tojások is szépen megsültek. Sem túl nyálkásra, sem túl szárazra. Ippeg jóra! ...... Jó lett!
A fülőke sem tudta elrontani. Most akkor vagy jellegtelen ízű, vagy kevés volt.

Ezt a bejegyzést, a Komjáti blog szerzőjének Hanczur barátomnak ajánlom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése