Gomba tojással

A gomba az a "Téli fülőke" amit megtaláltunk, lefotóztam majd másnap Pötivel visszamentünk érte a csónakos peca után. Tényleg különleges gomba.
A rá jellemző halszagot én éreztem, Melinda meg nem. Az igaz, az ő orra jobb az enyém csak nagyobb. Mivel Pöti is érezte, csak kellett legyen halszaga bár nem volt erős. Elhanyagolható.
A kalap felszíne tapadós, ragadós. Azt írta a szakirodalom le kell forrázni az nagyot lendít mind az illat, mind pedig a ragacsos negatívumokon.
És tényleg! Piszkosul nagyot lendített!

Forrázás után a halszagot már én sem éreztem s a ragacsosság is megszűnt. Helyette olyannyira síkosak lettek a kalapok, hogy arra nehéz megfelelő hasonlatot összekaparni. Még soha nem próbáltam apró polipokat elevenen megnyúzni, de nagyjából így tudom elképzelni. Felcsippentettem egy kalapot s azonnal az összes ujjam közén siklott ki egyszerre. Remek szórakozás lett a darabolás!

A gombapöri tojással elkészítése már nem egy nagy mutatvány. Minden bizonnyal nem lehetne ezzel a menüvel konyhafőnök versenyt nyerni. Pedig nem rossz!  Csak ismétlés jelleggel. Hagyma szelés, én egy nagy fejjel beértem s apróra szeltem nem karikára. Előfonnyasztás, majd bele a darabolt fülőke és sóval őrölt borssal ízesítettem. A só kicsit kevés lett, de erre azt mondom utána sózni viszonylag egyszerű, de ha sós akkor kivenni belőle úgyszólván lehetetlen. Végezetül rákerültek a felvert tojások amit felverés közben szintén sóztam, borsoztam.
Már csak addig kellett az egész masszát fakanállal -mellesleg mondom, az ott a képen már nagyanyám kezében is fakanál volt- terelgetni, nehogy lekapja a láng, míg a tojások is szépen megsültek. Sem túl nyálkásra, sem túl szárazra. Ippeg jóra! ...... Jó lett!
A fülőke sem tudta elrontani. Most akkor vagy jellegtelen ízű, vagy kevés volt.

Ezt a bejegyzést, a Komjáti blog szerzőjének Hanczur barátomnak ajánlom.