Párom és édeshúga ajándékozta a szülőknek, majd náluk nevelkedett, terebélyesedett, idővel betöltötte a fél szobát. Mikor sajnálatos módon "elárvult" magunkhoz vettük, mert érzelmi okból nem akartunk megválni tőle. Mielőtt beköltöztettük hozzánk, visszametszettük, de kihajtott és pillanatok alatt elérte a mennyezetet. Újabb rendszabályozás következett és kiköltöztettük a beüvegezett erkélyre. Mostanra ott is kinőtte a helyét, ráadásul annyira, hogy levelei elfogták a szoba elől a fényt. Megint metszés, ismét költözés és most így néz ki régi-új helyén. Valószínű, hogy "viszonttagságos" élete miatt nem hozott még virágot, majd termést. Pedig szívesen megkóstolnám! Nem baj, ami késik az nem múlik. Ideje van még.
Régi idők tanuja ő, úgyis együtt öregszik velünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése