Súlyos érvek

Súlyos érvek a bezárásra itélt vasúti szárnyvonalak visszaállításáért!

- Mit szól, és hogy éli meg a vasúti szárnyvonal bezárását?
- Ez kérem szépen nagyon nagy kitolás, nem lenne szabad rákényszeríteni az embereket a zsufolt buszokra. Eddig viszonylag kényelmesen utaztunk, igaz néha négyen, öten is összejöttünk egy kocsiban, de azért ez ritka volt. Rendes körülmények közt én utaztam egyedül, esetleg a szomszéd.
- Nem lesz olcsóbb, és gyorsabb a busz?
- Vasutas család a miénk, nem fizettünk mi soha az utazásért. Gyorsabb a busz, de kit érdekel? Azon a tíz percen semmi nem múlik, aztán még fizetni is kell érte!

- Önnek mi a véleménye a témával kapcsolatban?  
- Gyalázat! Hogy jutok be ezentúl az orvoshoz, patikába?
- Sokat betegeskedik, emiatt aztán sokat kell bejárnia?
- Megértem a nyugdíjas kort az idén, de életemben talán kétszer voltam táppénzen! Viszont öregszem, nem tudhatom, hogy meddig szolgál az egészség. Mindig a legroszabbra kell készülni.

- Látom ön gyerekekkel van, hogy érinti önöket a változás?
Nagyon keserves lesz, ez gyalázat! Képzelje el, gyerekekkel utazni, úgy, hogy  még vécézni sem lehet kimenni.
- Ugyan kérem! A busz húsz perc alatt beér a városba, azt kibirják a gyerekek.
- De a vonat fél órát ment, ha nem késett. Megszokták, hogy ha kell, akkor kimehetnek.

Önerőből is eléggé elvont fazon tudok lenni, de a fentieket nem kellett teljes egészében kitalálni, csak csiszolni kellett kicsit, lényegében ezt mondták a riportalanyok a különböző médiákban!