A képen áll az óra, közel az egészhez áll. Sokan szeretnék, ha így maradna. Állva! Pedig nem marad! Közeleg az az idő, a választásokkal, mikor sokan mondhatják: ütött az óra. Én régen jártam benne, nagyon régen. Akkor mikor az üres terem látványa is még emelkedett érzést ébresztett bennem. Aztán annyit néztem a parlamenti üléseket, hogy most már csak mint munkahelyre tudok tekinteni rá. Olyan munkahelyre, ahol nagyon sok mindent lehet, amit más munkahelyeken nem. Értsen mindenki azt, amit akar! Nekem már csak egy terem, olyan mint bármely más terem, ami szép. Már üresen is! Egyelőre nem vágyom vissza, inkább megyek oda, ahol még emelkedett a hely szelleme.
Szeretnék., nagyon szeretnék egyszer visszavágyni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése