"Boncolás"

A Falusi élet kutyákkal,
a Göcsej tájegység ízei és
a Szerelmem a Tibeti spániel kutya fajta,
blogok kedves írója Ella,
küldött nekem egy horoszkópot:
"Akik valamelyik hónap 3-án  születtek" címmel. Olvasható a "Tórendszer" címet viselő bejegyzésemnél.
A végén feltette a kérdést: "kíváncsi vagyok mennyi igaz belőle???" Nos hát nézzük. Bár én mindenre nem válaszolhatok. Ez utóbbinak úgy vélem, magyarázat nélkül is érthető oka van.
Majd megteszik helyettem mások. Vagy nem. Meglátjuk.

Való igaz, hogy elég jól tudok kapcsolatot teremteni, akár emberekkel is.
Ha akarok. Gondolom a megjelenésemben, stílusomban, modoromban lehet valami, mert könnyedén szóba tudok elegyedni első látásra is és általában nem zárkóznak be tőlem. Viszont egyre ritkábban élek ebbéli képességgel. Egyre több a számomra irritáló magatartás, megjelenés, megnyilvánulás és manapság már én zárkózom el. Önvédelem.
Ebből következően már nem vagyok nyitott, legalább is ebben az értelemben nem. Más tekintetben igen. Mindenre nyitott vagyok, de nem mindenre kapható. Nagyon nem! Ragaszkodok az elveimhez. Magyarán, attól hogy valakinél elnézek és elfogadok bizonyos dolgot, attól még magamnak nem engedélyezem semmilyen körülmények közt.
Való igaz, egyszer biztosan a sor elejére kerültem, mikor a fantáziát osztották.
A horoszkóppal ellentétben szerintem nem vagyok jó beszélgető partner.
Az a fajta vagyok, aki jól tud hallgatni, "beszéltetni" és ezért szívesen osztják meg velem gondolataikat, sokszor szívük bánatát is a beszélgetők. Ókor -már ha ráállok- tőlem egészen távol állók, vagy idegenek is. Közben észre sem veszik, hogy leginkább ők beszélnek.
Vonzók. Hát ez jó. No ezt majd megválaszolják mások. Egy biztos, bizonyos szögből nézve ... sem hasonlítok Tom Cruise-ra.

Tényleg sok bennem az életöröm. Sokan szeretnek és vannak akik meg nem. Nem igazán vagyok társasági nyereség, mert nem tudok jól sztorizni. Világ életemben sokkal jobban kommunikáltam írásban, mint szóban. Társaságban inkább talán az a jó megfogalmazás velem kapcsolatosan, mit egy kedves volt kolléganőm mondott. "Ritkán szólal meg, de akkor felfigyelnek rá."
Én sikeresnek érzem magam. Magánéletemben is, hivatásomban is. Hivatásomban biztosan érhettem volna el többet, de nem törekedtem rá és nem akartam. Az már másutt túl sokat vett volna el. Valóban le kell kössem magam valamivel. Azt a szót már jó idő óta nem is értem, hogy unalom.
Hogy lehet nem csinálni valamit? Betegségeimből tényleg mindig gyorsan felgyógyultam. Kivéve talán egyszer, de kivételek ugyebár mindig vannak.

Jönnek a problémás dolgok. Nem jutok el könnyen az elégedettség fokára. Sőt! Nagyon régóta elégedetlen vagyok bizonyos dolgokkal, történésekkel, emberekkel. Ezek miatt nem látom a jövőt. Nagyon nem. Rossz felé megyünk szerintem, jó ideje rossz felé. Akkor mitől lennék elégedett? Nem látom meg minden szituációban a jót. Keresni keresem, ez vitathatatlan. Csak túl sokszor nem lelem. Mondjuk kreatív vagyok és képes vagyok gyors döntéseket is hozni, de ha tehetem inkább alaposan megrágom a gondolataimat. Mostani státuszomban valóban nem tudok élni képességeimmel. A rutinmunkát sem szívesen hagytam, hagyom másra, csak akkor ha teljesen megbízom az illető képességeiben. Új ötletek? Vannak. De nem számtalan.

Nem vagyok nyughatatlan és igazi párom is csak egy volt, van és Ő marad is. Nincs és nem is lehet jobb. 33 év együtt. No tessék, megint a hármasok. Nem vagyok rendíthetetlen optimista, de pesszimista sem. Inkább reálisan szeretem látni a dolgokat és ezért hajlamos vagyok "túlvizsgálni". Na ezzel meglehet, az idegeire megyek környezetemnek. A problémák nem keserítenek el, de sok esetben dühítenek, mert külső és elkerülhetetlen tényezők okozzák. Én meg oldjam meg. Nem vagyok minden téren a szerencse fia. Volt mikor szerencsém volt, de sok mindenért keményen meg kellett küzdeni, dolgozni. Nem az eszem és a felfogóképességem miatt vagyok nagyon sebezhető, hanem talán a jó szívem miatt. Nagy bennem a beleélés képessége és ezt néha megpróbálták egyesek kihasználni. Óvatos lettem.

Mindig óvakodtam a hamis barátoktól, azért van igaz barátból kevés. Bár ez is relatív. Ha úgy adódik egy is elég, ha máshogy akkor meg száz is kevés.

Illő foglalkozás. Nahát ez sem stimmel. Teljesen alkalmatlan lennék a kereskedelemben. Amiben én nem hiszek, nem tetszik, azt képtelen lennék bárkire is rátukmálni. Az oktatásban is megsüllyednék, mert ezt a nagy szabadelvűséget nem nekem találták ki. Nem csak jogokból áll a világ! Kellenek kötelezettségek és szabályok is.
Szerintem nagyon jól tudtam kamatoztatni képességeimet a hivatásomban.

Nos, részemről ennyi. Kedves barátok, ismerősök! Jöhet a boncolás!