Tószt

És íme! Ahogy tegnap "fenyegettem" is
a kedves olvasókat, megint itt vagyok.
És megint a Tókaji parkerdő képeivel.
No meg kezemben egy pohárka jó skót whisky és elmélkedek.

Meglögybölöm a pohárban és nézem ahogy a finom nedű olajosan folyik le az üvegfalon. Megcsap az ital kellemes aromája. Nézem.
Nem tudom, mit bámulok rajta, mert nem értek hozzá. Csak nézem, mert ha megerőltetem magam, akkor nagyon értelmesen tudok nézni.

Nézem az sötéten aranysárgás folyadékot és elmélkedek. Hogy miért? Azért mert azt olvastam valahol, hogy illik e nemes ital mellé a komoly, filozofikus tekintet. És amúgy ma van a születésem napja. Nem is igaz. Hogy lenne már ma, mikor már ötvenkét éve rontom itt a levegőt és próbálok szisztematikusan a környezetem idegeire menni. Vannak szép sikereim! Ma az évfordulója van. Ötvenkettő. Gombócból sok. Életből? Nekem nem sok. Én bírom. Csak a környezet bír-e? Ennyi idő alatt jócskán hozzájárulhattam az üvegházhatáshoz. Valahol olvastam ezt a metán kérdést. Állítólag veszélyesebb és több az emberi eredetű metán áramlás a légkörbe, mint a földből kiáramló. Inkább hagyjuk. A téma, nem illik a whisky nemességéhez.

Tekerek megint egyet a poháron és a lassan visszacsordogáló ital és a komoly filozofikus nézés mellé megpróbálok felvenni valamiféle tartást is. Valami nemesen egyszerűt. Inkább nemeset.
Az illik a whisky mellé. Közben nem értem, hogy mi a francért töröm itt magam ezzel az itallal, meg a kellékeivel, mikor még az eredete is örök vitatéma. Arról nem is beszélve, melyik az igazi? Kellett ez nekem? Jobb fogtam volna kézbe egy pohárka jó magyar barack nedűt és vághattam volna mellé akármilyen pofát. Mindegy. Most már nem öntöm a csapba, üsse kő megiszom. Hogy miért is? Mindjárt elmondom.

 Nem szimplán csak az ötvenkettő végett.
Hanem azért, mert a mai napon számolatlan kaptam a gratulációkat szerte mindenünnen. Rokonoktól, barátoktól, haveroktól, ismerősöktől és ismeretlen ismerősöktől. Ez utóbbi egy új kategória manapság, köszönhetően a világhálóknak. Virtuális barátok, ismerősök. Nekem manapság. Nem régóta vagyok jelen, mert sokáig idegenkedtem a számítógépek világától. Most meg már "blogger" lettem. Na jó, nem nagyképűsködök. Blogba írok bejegyzéseket.

Hogy miért hordtam itt össze ennyi hülyeséget? Azért, hogy lássátok milyen vagyok azelőtt, mielőtt meginnám az italom és akkor könnyeden elképzelhetitek utána. Márpedig megiszom. Most!

Szóval számolatlan jöttek a gratulációk, igyekeztem mindegyiket megköszönni. Remélem sikerült, nem hagytam ki senkit. Nem szívesen tenném. De ha mégis, hát elnézést kérek és ürítem poharam mindazok egészségére, kik gondoltak rám, vagy még ezután fognak. Aztán gurítok egy nyeletet minden kedves rokon, barát, haver és ismerős egészségére. Mindenkire, ki ezt a bejegyzést olvassa. Rátok. Egészségtekre!