A NYEREMÉNY (folytatás)

Lynn Dyline A NYEREMÉNY című novellája általam elképzelt folytatása.


Kate elment, szólította a szolgálat, Marjory visszament a konyhába befejezni a nőegyleti készülődést, Brian nem volt odahaza, apjával töltötte a hétvégét. Lassan átragad rá ez a fene nagy horgászszenvedély -gondolta miközben felment a saját szintjére és leült a számítógépe elé. Kifejezéstelen tekintettel bámulta egy ideig az üres képernyőt és bár gondolatai el-el kalandoztak lassan felfogta barátnője szavait.

Gazdagság vár rám és én nem tudok vele mit kezdeni -futott át az agyán.
Mit kezdhetnék a pénzemmel? Megvásárolhatom a gyógyulásom? A saját gondolataiból előtörő kérdések egyre inkább és egyre hangosabban dörömböltek az agyában és mind jobban erőt vett rajta a düh. Az évek óta tartó tehetetlensége, félelme, kiszolgáltatottsága és az állandó rettegés miatt a lelkében felgyülemlett feszültség dühe. Hiába ígérte a hadnagy, nem lett meg az elkövető. Azóta is kint jár a gonosz szabadon, járja az éjszakát a városban és prédára les, injekcióz, erőszakol és néha öl a tűje. Kate sem kecsegtette a nyomozás gyors sikerével. Kevés a nyom, nincsenek szemtanúk és eddig nem hibázott a fantom. A nyomozók kivárásra "sakkoznak", az áldozatok és a rettegők száma pedig egyre csak nő.
Meg kell állítani! -sikoltotta a tudata. Önkéntelen mozdulattal csapott karja dühödten a levegőbe. Bárcsak lenne rá pénzem én esküszöm ... -gondolta.
A mozdulata félbeszakadt és megmerevedett. Tompán, félhangosan szakadt ki belőle a kiáltás ahogy rádöbben a valóságra és a megoldás lehetőségére.
- Hisz már van!
Keze lehanyatlott, lassan ütemesen szívta és fújta a levegőt, míg szíve lecsillapodott. Kezemben lehet a sorsom. És azé az állaté is, ha elkapom -gondolta tovább. Két év óta először, bizakodott.

Lement a konyhába és feltett magának egy kávét. A szokásos koffeinmenteset. Anyja épp egy újabb adag süteménynek való masszát kevert, egy tepsi a forró sütőben készült, egy kész meg az asztalon illatozott. Lena elmosolyodott és beletúrt szőkés-vörös sörényébe.
-Ügyes vagy anya. Szépek és az illatuk is finom. -mosolyodott az anyjára.
-Jól vagy Lena? Ne látom, hogy örülnél a szerencsédnek. -nézett fel Marjory.
-Szerencsémnek? -mondta gúnyosan. Annak nem, de a pénznek örülök. Nem is tudod mennyire örülök.
-Bocsáss meg. Nem úgy értettem kislányom. -és szorgos keze megállt a keverésben.
-Tudom anya, tudom. Nincs semmi baj. -mondta Lena és elkezdte kitölteni a forró feketét.

Mire felért az emeletre, nagyjából összeállt fejében a kezdet. Emlékezett egy régebbi sztorira egy kiugrott zsaruról. A történetet az újságnál dolgozó kollégája Frenk írta meg évekkel ezelőtt. Nem emlékezett a részletekre, ezért keresni kezdte a gépen. Volt benne gyakorlata így hamar rátalált. A volt nyomozó elképesztően sikeres bűnfelderítő volt, de a híre szerint olykor erőszakos, fittyet hányt a szabályzatokra és kiterjedt alvilági kapcsolatait is felemlegették. Mikor egy ügy miatt felfüggesztették, leadta a jelvényét és magánhekusnak állt. Nem vesztegette az időt, a telefonszámát már könnyű volt előkeríteni.
Szerdára -mikor egyedül volt odahaza- hívta barátnőjét és beszámolt tervéről. Bár Kate elsőre ellenezte Henry híre és Lena lelkesedése legyűrte ellenállását. Együtt hívták fel a volt zsarut, Lena vázolta esetét, diszkréciót kért, a hekus pedig két hetet a tájékozódásra és akkorra ígért végleges választ. Már egy hét után jelentkezett, közölte vállalja az ügyet . Rákövetkező hét szerdáján találkoztak először, mikor Marjory ismét a nőegylettel ülésezett. Henry nem örült Kate jelenlétének, de végül rábólintott, mert a hadnagy titkolt segítséget ígért. Lena szinte összeroppant, míg újra felelevenítette a két éve történteket, de miután befejezte és belenézett a magánkopó kemény tekintetű de mégis meleg szemébe lassan megnyugodott. Henry nem ígért gyors sikert, sőt még csak sikert sem és elmondta, sokba fog kerülni. Igazi lehetőséget az alvilági kapcsolatok igénybevételében látott, ha sikerül rábukkanni valakire, aki információval is bír és el is adja. Azt mondta nem lehetetlen, mert az ilyen embereket arrafelé is sokan megvetik.
-Nem akarok tudni minden részletről és a módszere sem rám tartozik. -mondta Lena. Kapja el, kerüljön bármibe és tegyen meg mindent mit megtehet és meg mer tenni. -kérte a volt szarut. Kate hallgatott.
Miközben megbeszélték a megbízás anyagi részleteit, a kapcsolattartást és egyebeket Lena egyre inkább felszabadultnak érezte magát és furcsa mód egyre jobban bízott a mosolytalan ámde megnyerő és meleg szemű idegenben. Kate megígérte betekintést szerez a többi sértett nyomozati anyagába -nagy kockázatott vállalt ezzel- és a kapcsolattartást is magára vállalta Marjory és Brian végett. Nem akarták őket egyelőre beavatni. Mindenki nyugalma, védelme és a titoktartás érdekében. Henry javasolta ezt és elfogadták érveit. Innét számítva a nyomozásban ő irányított.

Hónapok teltek el, mire Henry rábukkant egy szálra és megkezdhette a gombolyagot feltekerni. Neki lett igaza. Súgott valaki, kis gyanús részletet az alvilágból, aztán más is és még egy. Volt kiinduló pont, a kopó egy buldog makacsságával ment a nyomon, míg látótérbe került egy arc. Ámde bizonyítékként nem állt meg a rendelkezésére álló kevéske adat. Eddigi nyomozása alatt csak részletekről -az általa szükségesnek ítélt mértékben- most viszont mindenről beszámolt a lányoknak. A végén nem tagadta el, ámbár ő bizonyos az illető bűnösségében, de oly módon ami ügyész előtt is megáll, bizonyítani nem képes. Ezért hiába is kérik egyelőre nevet nem mond. Lena őrjöngött tehetetlen dühében.
-Ha hallhatnám a símaszkkal tompított hangját, ha láthatnám a szemét biztosan felismerném! -kiabálta dühödten. Hallom belülről szüntelen és látom minden éjjel többször is, mikor lehunyom a szemem! Azóta is! Több mint két rettegéssel telt éve! Látni akarom! -ordította a szerencsétlen kopónak.
-Törvényesen nem tudom megtenni Lena. -mondta szelíden Henry. Csak ha elkapom és megdolgozom. Törvénytelenül, titokban. Nincs más kiút. Én megteszem önért, a többi áldozatért és emiatt a szemét miatt. Te viszont innét kezdve szállj ki hadnagy. Én már megtettem néhányszor és ráment a karrierem.
-Már túl késő Henry, túl késő. És én is a fejét akarom, ha biztos vagy a bűnösségében. -válaszolt Kate.
-Jól van. Akkor is kiszállsz, meg nem is.Van egy elgondolásom. Jól figyeljetek -figyelmeztette a lányokat. Rögzítem az elhangzottakat, de az sem lesz bizonyító erejű, mert erőszakkal szedem ki az esetleges vallomást. Csak én leszek ott a megdolgozáson. Akár vall, akár nem Lena a szemébe néz és meghallgatja. Felismerhetetleneknek kell lennünk. Ha vall, egy telefonáló felhívja a zsarukat -én lefizetek egy "megbízható" tagot- és közli az elkövető ottlétét. Olyan időpontra kell időzíteni, mikor Kate van szolgálatban. Kijössz és megtalálod a kazettát is. Megpróbálod kierőszakolni a DNS tesztet. Meggyőződésem, passzolni fog. Azért kellesz te, hogy ha kell eltereld a figyelmet Lena-ról, magadról és ha szükséges inkább rám irányítsd. Majd megint kimászok valahogy, csak az a szörnyeteg maradjon bent. Értitek? Jöhetnek a részletek?- kérdezte.

Órákig tartott, míg mindent megbeszéltek. Közben záporoztak a kérdések. A két zsaru belelendült és hol egyiknek, hol másiknak jutott eszébe még valami tisztázandó részlet, megbeszélendő momentum.

Este volt, mikor Henry beállított. Lena már várta. Marjory és Brian a város másik felén élvezte a cirkusz előadását.
-Vallott. -csak ennyit mondott  a köszönés után.
Lena kétszer is visszament a házba, mire legyőzte rettentő félelmét, csak a reszketése maradt, a belső feszültsége és a vágya. A szabadulás utáni vágya! Végül ez győzött és rábízta magát gyámolítójára. Végre elhagyta a házat.
-Az elhagyott kiszuperált hajótestben félhomály uralkodott. Teljesen lecsupaszítva állt az öböl közepén, várta az elsüllyesztést. Zátony lesz hátralévő életében. Csónakkal jutottak ki, halkan zümmögött a kicsiny de erős elektromotor. A hajófenéken egy alaposan összevert ember ült egy keresztmerevítőn. Fején, arcán sísapka. Lena megáll előtte és minden tagjában reszketve hátat fordított neki. Egy tompa puffanás hallatszott, majd egy hang szólalt meg elfojtottan.
-"Meg ne szólalj, mert elvágom a torkod."
Iszonytatóan vísszhangzott a vasszörnyetegben Lena sikolya, majd még egyszer mikor az ismert szemekbe tekintett. Keze önálló életre kelt és megmarkolva a férfi fején lévő síálarcot, lehúzta róla. Szeme kimeredt, majd kifordult és ájultan zuhant a vasfenékre. Frenk ült ott. A kolléga. Vele szemben ült az értekezleten, azon a napon. Aki cikket írt a kiugrott nyomozóról. Arról, aki most óvatosan felnyalábolta és felvitte a fedélzetre.

Kate másnap reggel jött, mikor Marjory már elment a gyerekkel, elkísérte iskolába. Kicsit ültek egymással szemben szótlan, majd a hadnagy mesélni kezdett.
-Minden terv szerint ment, egészen míg felértünk a fedélzetre. Akkor kitépte magát a kezek közül és átvetette magát a korláton. Eltűnt a víz alatt és jó messze bukkant fel először. Utána már nem vesztette el a reflektor. Prímán úszott hátrabilincselt kézzel is. Nem tudom mit képzelt. Egyenesen egy érkező yacht útjába rúgta magát. Rettentően összetörte és kaszabolta a hajócsavar. Nem volt könnyű halála. Még fél órát élt és a parton szenvedett ki.