Úttalan utakon

A tegnapi napon igazából nem ide terveztem. Fejérkő várába készültem Melindával, Kereki községbe.
Rég voltunk ott, akkor videófelvevővel és szerettem volna újólag "feltérképezni",
no meg fotókkal dokumentálni. Nem úgy alakult. Nem baj, majd legközelebb.

Azért hiába nem úgy alakult. a "mehetnék érzése" nem veszett ki belőlem.
A várostól nem messze Kaposszerdahely mellett terül el az ötszáz hektáros parkerdő a tórendszerrel. Méltán tájvédelmi körzet a vadregényes terület.

Igazi kiránduló paradicsom kicsiknek és nagyoknak. Van itt erdei sportpálya, horgásztó, szalonnasütő, sétaút és sok minden más.  Most inkább a vadregényesebb oldalát próbálom pár képpel megmutatni. Mikor megláttam a kicsinyke ér útját a völgyben, elhagytuk a járt utat. Ez a kis folyás viszi a felső forrás és a talaj összegyűjtött vizét a tavakhoz. Vadregényes tényleg!

Nagyon jó volt ott lent követni a völgyet, a víznek útján. Hosszan nem lehetett menni a sok bedőlt fa miatt. Szinte már őserdei a meder és nincsenek utak. Embernek nincs, csak a víznek és a vadaknak. Hallottuk néha az őzek messze hangzó "ugatását", de látni
nem láttunk egyet sem.
Zsöminek is főnyeremény volt a hosszú bezártság után a délutáni túra.
Pillanatok alatt "birtokba vette" az erdőt és szokásához híven féktelen nagy rohangászásba kezdett. Vágtázott, hempergőzött a zörgő avarban, szomját csillapította a patakocska vízével.

Nem is értem, miért mellőztük éveken keresztül ezt a szép területet? Pedig gyorsan elérhető, ha csak pár óra akad, akkor is érdemes kimenni egy jó sétára. Akad látnivaló, jó a levegő. Holnap megmutatom a tavakat.