Töltött káposzta

Székelyföldön úgy mondják, hogy például a töltött káposzta csak korondi edényben elkészítve az igazi. A szép mázas cserépedényben. Kipróbáltuk.

Lássuk az összetevőket.
Előszörre is kell hozzá az edény. Manapság már nem muszáj Székelyföldre zarándokolni érte, elég kiballagni a vásárba, kiválasztani a portékát és hazavinni. Melinda már régóta szeretett volna egyet, hát így cselekedtünk. Tetszetős darab cserép. Hogy eredeti-e? Tudja az árus! Szerinte igen.

Kell hozzá egy asszonyka, aki tud főzni. Jól tud főzni. Szintén tetszetős "darab". És eredeti. Most mindjárt leszögezném, hogy nem a receptes blogokat akarom parodizálni. Van több is amelyiket kedvelek. Csak most így. Vidáman. Mert, tán én is, eredeti vagyok. Vagy szeretnék.

Kell hozzá savanyított káposzta. Jó hordós. Ezzel gondolom nem okoztam meglepetést. Fura lenne a töltött káposzta pont nélküle. Kell még darált sertéshús, rizs, őrölt bors, őrölt paprika, tojás, só, borsika meg kakukkfű. Ezekből áll össze -asszonyi tudománnyal- a tölteléknek való gombóc. Aztán kell még füstölt oldalas, kevéske füstölt húsos szalonna, vöröshagyma, paradicsomlé, egész bors és babérlevél. No meg kevéske olívaolaj.

Az előkészítés során a darált húshoz hozzá kell gyúrni a a tojást a felsorolt fűszerekkel és a nyers rizst. Pofás kis gombócokat kell belőle hengergetni. Ehhez kell igazán az asszonyi kéz! Gyúrni és ... Na jó. Folytatom inkább.
Van, ki elhagyja az őrölt paprikát, mi nem. Én speciel nem állhatom a sápadt gombócot, mint ahogy a sápadt fasírtot sem. Vöröset bele! Vöröset!
Ez gasztronómia, nem politika.
Apróra kell szelni a vöröshagymát, kevéske szalonnát, feldarabolni az oldalast. Szükség szerint öblíteni a savanyított káposztát, nehogy túlságosan savanyú legyen majd a kész étel. Közben attól függően, hogy mennyit kóstol el belőle az ember, pótolni kell a mennyiséget. Pontos mennyiségeket én nem írok az összetevőkből, mert az függ a cserép méretétől, a főző szája ízétől és a helyi szokásoktól. Asszonykák tudják.

A kevéske olíván le kell olvasztani a szalonnát, üvegesre párolni a vöröshagymát, a tűzről levéve hozzákeverni őrölt paprikát és végezetül belevetni a füstölt oldalas darabokat és jól összekeverni. Eztán mehet rétegezve a korondiba. Egy réteg káposzta, reá a füstölt oldalas darabok, megint káposzta, rá a gombócok, káposzta. Közben lehet fűszerezni a füvekkel rétegenként és kevés őrölt borssal hinteni. Addig kell rétegezni, míg az összetevők elfogynak és megtelik a cserép. Sütőbe helyezés előtt addig szükséges tölteni vízzel, hogy ellepje. Ha megforr, akkor a lángot elvenni és lassú hőn készül míg levét nem veszti részben.
Azt kell pótolni paradicsomlével és készre főzni.
Csak lassú hőn, hadd érjen, készüljön. Nem mint a sólet, rövidebb ideig.

Apropó! Hő! Mi az, ami hőre megáll? ............................ Nem? Mondom.
A ló. .............. Hőőőő!                          Csíptem nagyon azt a nyelvezetet.
- Neee! Hajsz! Hogy a villám vágna a farodba!
- Tüled hajsz! Hóóóó! Hóóóó! Hogy a rosseb állna melléd!
- Curik mán! Curik Ráró! Megcsaplak, a rosseb beléd!
- Hőhe! Hőőőő! Megájj mááá, hőőő! Ráró, a zanyád!

Na így valahogy. Aztán ha kész és meghűlt kicsit, lehet fogyasztani. Kenyérrel, anélkül. Ki hogy szereti. Friss kenyérrel a legjobb, mert akkor addig lehet lakni, míg utána teljes hosszra nem nyúlik az ember. Jöhet a szieszta és a fogyókúra. Másnap ebédig. Én az oldalasból a jó porcosat szeretem. Mikor finom puhára fő a fehér porc, nem veszélyezteti már a fogpótlást. Na, akkor jön Zsömi és kinézi a tányéromból a porcokat.
Jó étvágyat kívánunk!

Terike pedig süt hozzá olyan kenyeret, hogy az ember gyereke csak ámul.
A Szánter blogja. Kreatív kalácsok és .... megtalálható, megtekinthető.