A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (392) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2011. július 3., vasárnap

Csúnya vég

Néhány alkalommal már mutattam a szarvasbogárról képeket és pár szót írtam is róluk.
Mint például a "Nagy szarvasbogár", a "Mik vannak ...", vagy a "Kicsiny ház valahol"
Ez viszont most más.
Egyik utamon tapodtam egy olyan ösvényre, hol számolatlan hevertek a kimúlt bogarak maradékai.
Zömében a hímek erős "szarva", s jó néhány a kemény fedőszárnyból.
No meg ez a képen látható szerencsétlen áldozat, akinek már -bár pislákolt még benne az élet- sorsa bevégeztetett. Ezeknek a nagytestű bogaraknak esélyük sincs a menekülésre, ha kiszúrja magának egy éhes madár.
Nem képesek sem gyorsan rejtőzködni, sem hamar szárnyra kapni és ha sikerülne is, röptük bizonytalan, lassú és nehézkes. Könnyű préda mindegyik. Hullanak is szép számmal. A madarak elfogyasztják a könnyen lecsipkedhető és emészthető potroh részt, a még élelemként hasznosítható részeket leszedik róluk és elhurcolják a hangyák. A többi meg marad az ösvényen.
Ez is a természet egyik kegyetlen törvénye!
.

9 megjegyzés:

  1. elég kegyetlen világ. mostanában győződtem meg, a földi élet harc és harc és harc. lila ködben lebegtem jó sokáig.
    szép vasárnapot!

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Látod nem is tudtam, hogy mi a természetes ellensége a szarvasbogárnak.
    Most olvasom a legkisebbeknek Lázár Ervintől a Bogármeséket, abban a szarvasbogár gonosz, házsártos és tőle kell megszerezni a varázsvirágot. Életben talán egyszer láttunk szarvasbogarat, tekintélyt parancsoló, szép jószág. A madarak ellen viszont mit sem érnek a szarvacskái... Majd elmesélem ezt is a lányaimnak.

    Ági

    VálaszTörlés
  4. Pedig olyan erős páncél védi és ott az ollója is.
    Nagyon régen láttam már szarvasbogarat, köszönöm, hogy szép fotód által újra megnézhettem.
    Magdi

    VálaszTörlés
  5. - Kegyetlen, nem is vitatom. A harc már lételemünk. Nem firtatom, csak annyi, most jobb, vagy a ködben?
    - Szerintem még egyes rágcsálók is elfogyasztják, de ha a nőstényért vívott harcban veszít akkor is rövidesen elpusztul. Örülök, hogy "erre jártál", pláne ha még a leányoknak is tetszik! :)
    - Védi, védi de nem eléggé. Felénk szerencsére egyre csak szaporodik. Kezd megmutatkozni védettségének a "haszna".

    VálaszTörlés
  6. Juj, a szarvasbogártól mindig féltem!pedig olyan szép formájú, el kell ismerni!

    VálaszTörlés
  7. Pedig az egerek is megeszik a bogarakat. Sokkal kevesebb hulladékkal jár. Nekik fedeles szárnnyal elfogy a csótány, és hogy örünek neki!
    Szarvasbogarat még nem kaptak. Én is úgy emlékszem, hogy védett állatok.

    VálaszTörlés
  8. Hát ez van, ennek a bogárnak ez lett a sorsa.Sokszor elgondolkozom, hogy a természet,hogy osztotta ki az éveket, hónapokat a fajoknak.Néhánynak oly röpke, míg másiknak több év mint egy emberöltő.Ésszerűség vagy talán a környezeti hatások??,

    VálaszTörlés
  9. - Mit szép. Gyönyörű! :)
    - Ropi csótány. :) Jól emlékszel, védett.
    - Vagy mindkettő. Ki tudhatja biztosan? :)

    VálaszTörlés