A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (391) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2013. június 27., csütörtök

Zöld dió

Ázik a zöld dió. Kicsit matekozni kellene, mert nem is tudom pontosan hányadik vizet cseréltem rajta ma reggel. Szerintem a tizedik. Lassan akkor véget ér a 12 napos előkészítés. Ez a kép itt az induló állapot tíz nappal ezelőtt, azóta a diók már sokat feketedtek, a kezem meg lassan de tisztul.
Cefet módon megfogta a dió szurkálás közben.
Naná, gumikesztyűben fogtam hozzá!

Segélydobozból vettem elő műtőskesztyűt, csakhogy a munkálatok során valahol léket kapott
a gumi és beszivárgott a lé.
Gyanítom túl régi, elöregedett gumi lehetett. Mégiscsak megszívlelendő a szülői intés anno: -gyerek, a gumival vigyázz!
Egyik kezem olyan lett mint a kéményseprőké, a másik pedig mint a lustább, kevésbé dolgos kéményseprőké.
Így tíz nap elmúltával már egészen tűrhető, most úgy néz ki a bőrkém, mintha valamiféle pigmentzavaros betegségem lenne. Ha észreveszem hogy valaki tekintete rátapad a kacsómra, mondom is mindjárt. -nyugalom, nem fertőző! Hacsak, nem akar zöld dió lekvárt készíteni.
Márpedig azt állíthatom, ki nem akar és még nem evett, fogalma nem lehet a veszteségéről. Utánozhatatlan és elmondhatatlan ízvilág.
Nem is tudom mely évben készítettünk először, nekem egyből a toplista élére ugrott és azt mondom, többé év nem múlik el nélküle!
Akkor sem ha belezöldülök!
Mellesleg megjegyzem, abban az értelemben ez is bio gyümölcs, hogy a szabad természetben található fáról származik. Elcsentem a mókusok elől.

11 megjegyzés:

  1. Eddig csak diópácot készítettem. Ez a változata tetszetősebb! :)

    VálaszTörlés
  2. Hmmm. Na, majd kérek kóstolót!

    VálaszTörlés
  3. Na látod, az én zölddióm tisztább! Alkoholban ázik ugyanis!:-)))
    De azért nem lehet rossz a tiéd sem.:-))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éééértem. Nekünk is van. Azt is megmutatom. :)

      Törlés
  4. Szüleim tettek el ilyet párszor, valóban finom volt. De nem emlékszem, hogy cserélték volna a vizet. Emlékszem a leve is fekete volt. Még megvan apámnak az az árja amivel furkálta őket..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztosan cserélgették, mert az szedi ki a keserű ízt. Első víz az szinte néhány óra elmúltával fekete volt. Utána már világosodik és egyre világosabb lesz. Én egy kínai kajákhoz adott pálcával szúrom. :)

      Törlés
  5. Hol van a lekvár receptje? Szívesen kipróbálnám én is !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Márti!
      Egy vérbeli profinál, Annamáriánál, a Rozmaring és Csokoládé blogban.
      Idemásolom a recept linkjét:
      http://rozmaringescsokolade.blogspot.hu/2011/06/igazi-zold-dio-lekvar-2-valtozat-12.html

      Törlés