A COVID-19 "mittudomén" hányadik napja? De ugyebár nyitottam egy új időszámítást is, és akkor a kijárás korlátozásának "mittudomén" hányadik napja?
Mint már mondottam, tudhatnám, hogy hányadik, de pont nem érdekel.
Attól nem telik gyorsabban ha számolom, sőt!
Jó ötlet, jó szervezés, jól sikerült konspiráció, és nagy-nagy meglepetés. Szülinapi meglepetés.
Melinek ma van a születésnapja, és meglepetésnek, Józsi és Enci megszerveztek egy szabadtéri találkozót, köszöntést, majd egy közös nagy sétát, túrát. Mára lett tervezve, ma van a napja, de hát mára esőt jósoltak.
Eddig félresikerült a jóslás. De épp annyira jó volt előrehozva is!Tényleg nagy meglepetés sikeredett, Meli, az utolsó pillanatig nem sejtett meg semmit. Csak akkor döbbent, amikor felharsant a köszöntők kórusa, hogy: -Meglepetés!
Már maga a találkozás egy hatalmas élmény, és még nagyobb ajándék volt, hisz már egy hónapja nem láttuk egymást, csak képernyőn. De volt más is! Remekeltek a gyerekek és unokák!
Szülinapi torta gyertyával, virágcsokor, rajzos köszöntők és ajándékok.
A személyes találkozás öröme, és a meglepetések után, nekivágtunk egy nagyobb sétának, kisebb túrának. Ámbár a kicsiknek, az a nagyjából öt kilométer is igazi túra volt, a nyugodt tempó és a megállások ellenére is. Megcsinálták! Lesz az majd még hosszabb is, idővel. Hogy merre mentünk?Hisz Józsi fiam mutatja a mozgóképen. Arra!
A viccet félretéve. Elballagtunk a poros úton a valaha "Szana" névvel illetett területig. Tán senki nem tudja már, hogy az a terület miért is viselte ezt a nevet? A magyar nyelvben, ez a szó önmagában nincs meg, csak párosítva, mégpedig hogy szana-szét.
A mandzsu nyelvben létezik formája, nagyjából "távol lenni" jelentéssel.
S miként kerülhetett ez a megnevezés, egy a Somogyaszaló falutól annyira nem is távol lévő területére? Fogalmam nincs! Majd egyszer tán megfejti, egy nyelvész helytörténész.
A poros úton -ez az út vezet át elvileg Magyaregresre- a valamikori Szana mellett elballagva, elértük az elkerülő út a Deseda patakon átívelő szakaszát, azután a meder vonalát követve vissza a parkerdőig, és azon át vissza a faluba. Remek délután volt!
Természetes, hogy egész idő alatt betartottuk az ajánlott "három lépés" távolságot, amit mi felnőttek bőven értünk, és már Médivel és Misivel is meg lehet értetni.
Sajnos Pötiékkel még ilyen találkozás nem szervezhető, mert Vilmácska, a korából fakadóan, még nem értené meg a távolság tartást.
Nos hát röviden ennyi. Természetesen nem csak ennyi volt, sok-sok fotó is készült, sok-sok élmény, sok-sok beszélgetés, de ennyi elég tán érzékeltetni.
És az vesse ránk az első követ, aki egy hónap után nem élt volna a lehetőséggel. De úgy vesse, hogy rá akkor én is vetek egyet, sőt meglehet gördítek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése