A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (394) Deseda (355) Gombák (218) Horgászat (200) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (16) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2009. december 19., szombat

A karácsonyfa

Ez a szép fenyő -eddigi élete során- már volt karácsonyfa, és volt halálraítélt is.
Ebben a sorrendben. Nálunk volt karácsonyfa 1991-ben, majd kiültettük a ház elé.
Míg a gyerekeink fel nem nőttek, nálunk általában gyökeres fenyő töltötte be a karácsonyfa tisztét. Jó néhány fenyőt ültettünk el Somogyaszalóban, Toponáron, és Kaposváron. Volt amelyik nem vert újból gyökeret, de a zöme igen. Most már műfenyőt díszítünk, meg viszünk a lakásba pár ágat, vázába helyezzük a hangulatért, és a friss fenyőillatért.
Ez a fenyő szépen megeredt, és növekedett. Úgy méteresen lett kirakva, két esztendő alatt pedig megduplázta a magasságát. Nagyon szép volt, öröm volt ránézni. Aztán valaki kettétörte! Karácsony előtt nem sokkal! Nem kivágta karácsonyfának, hanem letörte a tetejét, és a töve mellé hajította. Alig haladta meg a métert a földben maradt megcsonkított növény, ágai lógtak, sudara nélkül nagyon szánalmasan festett. Nekem, gondolom a barbár elégedett volt a művével! Első felindulásomban a fát halálra ítéltem. Azt mondtam tavasszal kivágom, ne csunyuljon a ház előtt, meg amúgy sem biztos, hogy kiheveri a sérülést. Tavasszal azonban megjelentek a friss hajtások az ágvégeken, jelezte a benne rejlő életet. Kimetszettem a csúnya törést, és hagytam a helyén. Lássa mindenki, mivé teszi a szépet egy barbár elme! Úgy nagyjából két esztendeig nem történt semmi változás, csak vegetált, aztán észrevettem, hogy egyik nagy lelógó ágát elkezdte felemelni. További majd két évbe telt mire teljesen függőlegesre emelkedett az ága, és behúzódott középre. Nem volt szépnek mondható, de ismét volt sudara. A rákövetkező egy-két évben erre az új csúcsra hozta a hajtásait, szabályosra igazodott. Legalább hat évébe telt, mire a barbár okozta sérülést helyrehozta, és újra szabályos lett a formája. Mára már szebb mint volt valaha is, és magassága legalább négy méter. Karácsonyfa volt, elcsúfított, megcsonkított, majd halálraítélt fenyő lett, és most, hogy hópamacsok diszítik újra pompázatosan néz ki. Mint egy karácsonyfa!
Ez hát, az ő küzdelmes, de igaz története.

1 megjegyzés:

  1. Ez a fenyő szerencsésebb volt mint a miénk. Ma reggelre virradóra valaki tőből kivágta. Gondolom karácsonyfának szánta szegény ezüstfenyőt, ami mindezidáig udvarunk dísze volt. Holnap szenteste, bizonyára nagyon szép dísz lesz belőle. Az életét azonban kioltotta valaki, aki más tulajdonát nem tartván tiszteletben ünnepli majd a szent ünnepet. Kívánom neki, hogy amikor a fára tekint bűntudat hassa át a lelkét, mert az azt jelentené, hogy a karácsony valamelyest megérinti az ilyen gazfickókat is. Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek!

    VálaszTörlés