Együtt....

Hetekkel ezelőtt lettem figyelmes erre a kompániára! Általában reggel és késő délután gyűlnek össze az antennákon. Kicsit üldögélnek együtt, néha páran elugranak, majd visszatérnek, mígnem felrebben az egész csapat és eltűnnek a városi rengetegben.
Úgy gondolom együvé tartoznak, de az éjszakákat nem tudják olyan helyen tölteni, ami kellően védett és az egész csapatot befogadhatná. Ezért ülnek össze a világossal és búcsúzásként a sötétet megelőzőn. Így gondolom, mert akkor is együtt ültek a szürkületben, mikor a viharos erejű szél támogatta a fagyot, hordta a havat és hajlítgatta, tekerte az antennát alattuk. És mégis összeverődtek kis időre! Pedig akkor nem lehetett barátságos a világ ott fent a magosban, bőven túl az ötödik szinten. Reggelente is, dacára a metsző fagyoknak, mikor elhagyják a panelok kisugárzott melegét, első útjuk a gyülekező pontra vezet és kicsinyke lábukkal átmarkolják az "izzón" hideg fémet. Kicsit csodálom őket, ahogy képesek dacolni az elemekkel!
A csapatért! Együtt! Egymás mellett! Nap mint nap!