Napsütésre....

Fáznak szegények! Nem azért, mert kevés az élelem. Találnak is még eleséget, meg etetik is őket. Igaz kedvenceik most nem szerepelnek az étlapon, mert sem a giliszták, sem a bogarak nem mozognak, de gyümölcsöket, bogyókat még találnak.
Ami még kell a begybe azt meg az etetők, szeméttárolók környékén "guberálják" össze. Reggelente ők az elsők, kikkel találkozom, mikor sétálunk egyet Zsömivel. Bent kuporognak a bokrok sűrűjében, szélében és várják a napsütést. Tudom, hogy azt várják, mert többségük azon az oldalon ül, amit elsőnek ér el a felkelő nap. Várnak, aztán ha nem kél szétszélednek élelem után kutatva a lakótelepen. Mindenütt látni őket amint keresgélnek, jöttünkre megállnak, ránk vetik sötét kis szemeiket, figyelnek és csak végső esetben ugranak el. Szeretem nézni őket, ahogy gyorsan és fürgén kutatnak és szeretem mikor ők is figyelnek, mert okos és békés a tekintetük! Mikor pedig a várva-várt napsütés is megérkezik énekükkel is vidítanak. A hím egészen korán keres helyet a fészeknek, énekével már februárban csalogatja leendő párját. Csoda, hogy várnak már egy kis napsütésre?