Nem csoda, mert télen kóborló, sokfelé megfordul. Hazánkban védett és sajnos csak szórványosan fészkel.

"Érdeklődtem" utána, aszerint csak néhány száz pár költ hazánkban.
Szinte kizárólag örökzöldekre építi fészkét, leginkább lucfenyőre. Ismerek, rendszeresen látogatok is ilyen helyeket, hát ezentúl észben tartom. Ki tudja?
Sokszor "jártuk" már együtt a határt, én és a szerencse. Lottót már nem veszek, mert oda nem szokott elkísérni.
Rövid ideig tartózkodtak a környékünkön, talán csak megpihentek. Meglehetősen félénk társaság volt, hamar szétrebbentek, ezért az első két képnek különösen örülök. Olyannyira csendesen és lassan lopakodtam,
hogy láttomra talán még Winnetou is megnyalta volna a szája szélét. Uff!
Íme "fehér testvéreim", a "vadászat" eredménye képekben bemutatva!
Nagyon sikeres fényképek, tetszik! És az írás is.
VálaszTörlésSzép napot!
Köszönet az elismerésért! Neked is legyen szép napod Erika!
VálaszTörlésNagyon jók a képek!!!!!!
VálaszTörlésÖrülök a tetszésednek! Köszönöm!
VálaszTörlés