Azt hiszem...

Jó hete már, hogy nem jártam a víznél. De nem csak ott nem, másutt sem. Leszámítva az utcánk mögötti sétányt, mikor Zsömi "levisz" megjáratni. Egy hét! Ez felér már egy rekord kísérlettel.
Az elmúlt hétvégére terveztem egy kiadós sétát a jégen, de hát nem lett belőle semmi. Elvitte az enyhülés! Vasárnap, esetleg megbírt volna még a jég, de már felázhatott a teteje, megpuhult partközelben. A part meg bizonnyal sáros! Jégre vágytam, nem a sárba!  Már nem is tudom melyik éven, mikor igen vastagra hízott a páncél, egy gyönyörű napsütéses napon megjártuk a fél tavat. És közben "zenélt a tó"! Legjobban talán a tibeti kolostorok gongjához hasonlítható, "bongó", messzehangzó és egyenletesen halkuló zenét adott a jég. Úgy vélem attól keletkezett, hogy a vastag jégpáncél alól is "húzták" a vizet és így sokhelyütt keletkeztek légrések, ami felerősítette a nap melegétől keletkező apró rianások hangját. A víz meg messze vitte! Gyönyörű volt! Azóta sem hallottam a tavat zenélni, pedig arra vágytam vasárnap, nem a sárra!
Mostanra meg valószínűleg a partok mentén már szakadhat is a jég. Mint olvastam, vágják és égetik a nádat. Szándékosan nem aratást említettem, mert a Deseda nevelte nád gyenge, nem való tetőre. Helyben elégetik.
Soha nem értettem, -most sem- miért nem a száraz fagyban, a vastag jégről, fagyott partról vágják? Minden éven belefutnak az enyhülésbe és utána "melles csizmában szakadnak derékig, végül csónakról vágnak. No meg a jég alóli eresztést sem értem. A mostani jég alól is elvették a vizet, látszott a partok mentén végig, ahogy megrogyott. Én veszélyesnek tartom, mert ezzel eleve körben megrepesztik a jeget, végig a partok mentén. Utána már könnyebben indul repedés befelé. Jártam úgy is egyszer, mikor elrobbant alattam a jég! Épp lékre igyekeztem, mikor "dörrenve" indult a rianás és szinte a lábam alatt szaladt el a repedés.
Szóval egy hete. Azt hiszem...lassan mennem kell!