Véget ért a hatalmas nyár "földi pályafutása" és megkezdődött a vízi.
Ez az a halott óriás, amelyik ihlette az "Alant a mélységben..." címet viselő írásomat és amelyiknek víz felől készült fotója is ott látható. Neki sajnos, a halaknak szerencsére! Kicsit izgultam érte, hogy majd a tél beálltával, mikor jégbe zárja a tó az óriást és könnyű lesz hozzáférni a víz felől, áldozatul esik a fűrészeknek. Szerencsére eddig elkerülték korhadó testét az acélfogak! Most már talán marad a helyén a következő télig, mert olvad és meggyengült a tó jege, nem bírná el már a favágó embert. Nekem "gyengéim" ezek az óriások, akár állva, akár fekve! Szeretetem irántuk, az "Öreg fűz" cím alatt is már megemlítettem. De írtam a bennük rejtező hatalmas "Életerő" csodálatáról is, mint ahogy végzetükről is, az "Óriások halála" címen. Fogok még írni róluk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése