Alant a mélységben..

Micsoda remek búvóhelyeket rejtenek, ennek a kidőlt óriásnak az ágai. Kora tavaszon gyönyörű kárászokat, később a melegedő vízből nagy pontyokat, ősz előn harcsát, a visszahülő vízből pedig legutóbb süllőt leltem az ilyen és hasonló helyeken. Alant a mélységben élet rejtezik, sokszínű és változatos élet.
Ez a nagyra nőtt nyár az Arborétum partjáról dőlt a vízbe. Szakadó gyökerei felforgatták a partvonal talaját és egy szakaszon az is a vízbe omlott. Épen maradt halott gyökereivel még mindig kapaszkodik a szárazföldbe, így az erős szelek nem tudták elsodorni a favágók meg szerencsére nem szedték ki. Igazi rejtek ő most a víz mélyén. Hajdan büszkén magasodó lombkoronája ágai közt megbújhatnak a csend világának kicsiny és nagyobb, békés és ragadozó élőlényei egyaránt.
Ágai csendesítik, lassítják a szél keltette hullámokat, így a halott óriás és a part közt csendes víz keletkezik, hol megáll a hínár, megkapaszkodik a sás a nád. Tavaszon, majd kedvelt találkahelye lesz a "szerelmes" halaknak.
A vízinővények lassan bekúsznak ágai közé, újra zöldellővé teszik és bújtatják, óvják az ivadékokat is falánk társaik elől. A szél halk susogását, haragos süvítését felváltotta a víz csobogása, dühös morajlása.
Pihenj hát, te hajdan büszkén magasodó halott óriás és örök álmoddal őrízd az életet alant a mélyben, ott lent a csendnek világában!