A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Úton (135) Gombák (126) Madarak (119) Családi (115) Vártúrák (104) Horgászat (97) Gépek (94) Gasztronómia (92) vegyes (89) F-1 (75) Zsömi (74) Kedvenceink (73) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (12) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (1)

2010. okt. 28.

Őszbe fordult már...

Végérvényesen megjött az ősz. Éjszaka, a már megizmosodott fagy rátelepszik a tájra és marad is reggelig. A napnak sincs már akkora ereje, hogy könnyeden bánna el vele. Amerre viszont megtöri erejét, felszívni már nem képes nedvét és marad a nyirkosság, a sár, a síkos levelek. Itt az ősz!
Kora reggel elkélt már a kesztyű, mert a megfagyott pára erősen kapaszkodott a szélvédőhöz. Már foga volt a levegőnek és sokáig küzdött vele a nap, mire átvette az uralmat.
Esteledésig! Aztán a fagy az éj leple alatt visszaoson, hogy a reggellel újólag összemérhessék erejüket. Így megy ez majd egy ideig és épp ettől, meg a változó, változatos szinektől szép az egész. Szép az ősz! Szép a vízen is. "Milyen az őszi Deseda?"
Nyálkásan vizes a talajút még délben is, így hát a műútnál hagyom a kocsit és gyalog vágunk neki Zsömivel a rövid erdei sétának a part mentén. Mostanra már beborította a földet a sok lehulló levél, takarásában tócsák bújnak meg. Hol én csusszanok bele, hol Zsömi toccsan a közepébe. Nem baj! Szikrázik a tó víze a napsütésben, ezerfelé szórja szét a gyenge fodrozódás a beeső sugarakat. Érezni a nap erejét, de ha meglegyint a szellő, azt is. Már jóval messzebb látni a lombját vesztő fák közt, lesem hát régi "ismerősöm".
Sokszor láttam már a "fülest" jöttömre elugrani őrhelyéről. Fantasztikus látvány, mikor a nagy fesztávolságú madár semmit sem érintve, hangtalan úszik a levegőben az ágak közt. Levelet sem rezdít! Egyszer sem sikerült lencsevégre kapni, most látnom sem. Vízre szállunk. Kicsit meglep a csónak orrában roppanó gyenge jég. Déltől már a napos oldalon áll. Hol gyengébben, hol erősebben fúj a kavargó szél. Hol felfelé tol, hol lefelé, hol lekéri rólam a mellényt a nap, hol pedig rám adja a szél. Közben pergetek és csinálok néhány képet. Alig találkozok élőlénnyel. Nincs már a száraz ágon a kis kócsag, nem járőröznek a szürkék sem a part mentén, nem járják a hattyúk sem a végeket, nem szalad át a nyiladékon a vizityúk sem. Hónapok óta nyomát sem lelem a vidrának. A kacsák száma is megcsappant, néha kiugrik egy-egy pár jöttünkre a nádból. A víz alatti élet sem nyüzsgő már, nem kavarják fel az iszapot a lomha pontyok és a villámgyors amúrok. Leülepedett zavarossága, a sekélyesben már látni az iszapot. Behúzódtak a mélyre, télire készülnek a lelassult víz alatti világ lakói. Csendes a tó. Csend üli meg. Nyugovóra készül a tó. Nyugovóra készülnek lakói és nyugovásra készül a természet is. Megnyugvást sugároz és csendre int. Csendesen, megyünk hát!
Gyovai Lajosné Magdinak ajánlom ezt a bejegyzést. Ilyen hát az őszi Deseda, legalább is, amit akkor és ott sikerült "megfognom" belőle. Nagyon szép!

2 megjegyzés: