A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (394) Deseda (355) Gombák (218) Horgászat (200) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (16) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2010. október 14., csütörtök

Hihetetlen horgászat

Én ilyenkor már csak pergetek. Sem pontyozni nem ülök be, sem pedig élőhalas módszerel nem horgászok. Sportosabb is és kevésbé unalmas a pergetés. Járni a vizet, nézelődni, keresni a halat, közben alkalom nyílik egy-egy jó felvételre. Ez a hét különösen kegyes. Reggel hideg, de aztán verőfényes napsütés kellemes meleggel napközben. Így volt ez kedden is.
Újabban azt a gyakorlatot követem, hogy, délelőtt a tennivalóimat intézem és csak ebédet követőn járok a vízre. Akkor is így történt. Gyorsan bepekoltam a csónakba, most már nincs sok felszerelés, csak egy bot, néhány doboznyi műcsali a táskában pár kiegészítővel, meg a merítő. Pár perc alatt elértem a kiszemelt területet, felraktam egy fényes támolygót és dobtam. Második dobásra jelentkezett a képen lévő csuka. Csak úgy ránehezedett a műcsalira és már húzta is egyenletesen. Két gyönyörű szaltót is leírt a levegőben mire alákerült a merítő. Gyönyörű példány, 54 centis és 1,6 kg. Forgóig benyelte a kanalat. Ilyen esetben én nem szájfeszítőzök, meg nem használok fogót sem, hanem leakasztom a műcsalit a zsinórról, benyúlok a kopoltyónyíláson és a lemezek mellett hátrafelé kihúzom  kanalat. Sokkal egyszerűbb is és kíméletes, mert nem kell feszegetni és nem is akad vissza mivel hátrafelé mozog a horog. Ennél a csukánál azonban mielőtt sikerült volna megtennem, "krokodil pofa" elsőre kicsúszott a kezemből, kettőt hármat rázott magán a fenékdeszkán és kiköpte a csalit. Nem semmi mutatvány volt! Nem csoda, hogy nagyon sokszor elmenekül a megakasztott csukesz. Mint a következő is! Négy, vagy öt dobás és már vitte is megint. Az első szaltónál láttam, hogy elődjének méltó párja. A második ugrásánál elszabadult. Öt perc sem telt el, hogy kiértem, már akasztottam két szép példányt. amiből egyik meg is lett. Ezután dobáltam vagy egy órán keresztül pár helyet, de semmi. Mindig visszatérek a már "megvallatott" területekre, most is így tettem egy nádsaroknál. Tán a harmadik dobásra elnehezült a zsinór és feszítésre egyre jobban hajlott a bot. Pillanatra azt hittem akadót fogtam, aztán megindult. Szokatlan erővel harcolt és a víz alatt. Harcmodorából süllőt reméltem, de csak reménykedtem, mert a tapasztalataim alapján az igazán nagy csukák sem ugranak. Gyönyörű fogas lett! A halak királynőjének eme példánya 55 centis és 2,3 kg.
Igazán hihetetlenül szerencsés, gyors és sikeres horgászat volt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése