Égi áldás!

Azt hiszem már sokan vannak kik nem szivesen illetik így az esőt. Rengeteg vízben volt részünk az idei éven. Sok helyütt a föld már nem bírja magába fogadni, így hát megtartja a hátán.
Mint ezt a két belvízi "tavacskát" is.
A vadkacsák legnagyobb örömére és a mezőgazdászok nagy bosszúságára.
Mikor pedig újra elered, a tavacskák feltöltődnek, összezárulnak a víztükrök és egységes egészet alkotva duzzad tovább. Duzzad és terjeszkedik, egyre nagyobb területet foglal el a szántón. Területével együtt nő az ereje is!
Eléri az erdő szélét, majd betör és végigsöpör a fák között. Hátára veszi az avarszőnyeget, kisebb ágakat. Egy részét felkupacolja az útjába eső fák tövére, a nagyját elviszi. Az erdő fái és a maga emelte akadályok között kanyarogva bontja az erdő talaját, mossa ki a gyökerek támaszát. Mikor elfogy az utánpótlása és kifullad ereje, nem marad utána más, csak egy szélesen megtisztított csupasz sáv az álló fák körül.
Már jártam néhány alkalommal a vízbetörés nyomán. Még egy-két hasonló és pár fát is lefektet a nagyra nőtt tölgyekből.