Alkony a ...

Talán az idei nyárutó, ősz eleje utolsó igazán szép napos délutánja  és naplementéje volt! Talán nem!
Azóta szinte egyhuzamban esik!
Már voltak hajnali fagyok, most elverte
az eső, de visszatérnek rövidesen.
Hűvös napok jőnek ránk, köddel, párával, esővel szelekkel.
Már színesednek az erdők és hullajtják leveleik a fák. A tó tükre még langyosat sugároz reggelente, de nemsokára lelassul hideg vizében az élet és didergető lesz lehelete. A nyirkos hideg bekúszik a széllel a ruha alá és csontig hűti a húst. Mindenütt a nedvesség lesz az úr. A kicsapódó víz ráül mindenre, a csónakban már csak nedveset lehet tapintani. Nedves, síkos és a széltől hűvös, hideg "világ" lesz. Már elhalt a gyékény zöldje és a nád sem virít régi pompájában. Elbarnúlt a zöld hínár és az első viharos szélre vár ami felszaggatja. Régóta nincs már virága a vizitöknek sem, de mostanra a levele is barnásan penderedik. És csak hull a fűzekről a lavél, csak hull a vízbe. Eltűnt megszokott helyéről a kócsag, nem úsznak már a vizityúkok sem a parti növényzet szélében. Hatalmas csoportokba verődnek a vadkacsák is a szélvédettebb részeken és felhagytak az önfeledt kergetőzéssel. Sokuk átköltözött a mezőkön lévő belvizes tavacskákba. Nem hasítja már a levegőt fecske sem a víztükör felett és a néhány napja még délidőben rebbenő szitakötők is eltüntek. Megjelentek a cinegék és csapatosan szálldosnak bokorról fára, kellemes pittyegésük hallik a víz felett miközben élelem után kutatják a gyérülő lombozatot. A "régiek" helyére az "újak" érkeznek és belakják a partot.