Tej, ez tej?

Szeretem az aludttejet. No nem annyira, hogy naponta zsírosodjon tőle a bajuszom, de szeretem. Leginkább úgy, ahogy gyerekként megszoktam és megkedveltem.
Ahogy nagyanyám elém tette. Ja, és tejből!
Lehűtve, friss ropogós fehér kenyér gyürkével. Vagy magában üdítőnek, savóstól.
Pénteken hát. Melinda kitöltött bögrékbe egy liter tejet aludni. Tejet? Egy nap elteltével sem történt semmi. Tudom lefölözik! Mit nem? Meg aztán pasztőrözik is. De ismerve a trükköt mindegyik bögrébe rakott egy kiskanál tejfölt. Tejfölt? Leszögezem a tej dobozára az volt írva tej, a tejfölére meg tejföl! Máskor ettől a házasítástól még a bögre is "elaludt"! Most nem történt semmi! Eltelt három nap és a tej ugyanúgy lötyög a bögrében, mint fejés előtt Riska tőgyében. Bocsánat, jobban! Mert a tőgyben lévő tejben még van zsiradék és minden más összetevő, amitől tej a tej. Tudom, mert fejtem is elégszer és ittam is a friss tőgymeleg tejet. És nem lett semmi bajom! Akkor! Most már sajnos nem merném meginni forralatlan, de hogy miért nem az egy másik sztori lenne.
Visszatérve a "meg nem született" aludttejemhez, leírom, hogy miért is nem nevesítem a terméket, meg a gyártót. Nem akarok pert!
Erre a termékre még azt sem mondhatom, hogy "egy rakás szar az egész"! Mert ahhoz elébb el kéne tudni fogyasztani!
Most megyek és beleöntöm az egészet a WC-be, mert bár a fent nevezett végtermékkel sem ér fel, de oda való!