Kései fürdő

Bizony ez nem fürdőzés volt, mert sem Zsöminek, sem pedig nekem nem állt szándékomban. Ezért csak fürdő.
Jól befürdött és megfürdött szegényem az októberi hűs vízben.
Gyönyörű verőfényes napsütötte délután volt tegnap, így aztán vízre szálltunk.
Én pergettem, Zsömi szokása szerint kapitány urat játszott és az orrban ácsingózott. Nézelődött, sokszor úgy, ahogy máskor is tette,  a két mellső lábával a palánkra állva. Már a kikötő felé menet a part előtt sodródtunk, mikor a kavargó szél elkezdte rányomni a csónakot a nádfalra. Lenyúltam az evezőért és egy határozott mozdulattal elfordítottam a csónak orrát. Abban a pillanatban hatalmas loccsanást hallottam mögülem és Zsömi már ott úszott at elforduló csónak mellett. Nem tünt megilletődöttnek!

Reflexből a part felé kapálódzott, de hívásomra azonnal visszafordult és a csónak mellé úszott. Beemeltem, mire azonnal visszaült az orrba és lerázva a bundát engem is megzuhanyoztatott. Szerencsére a levegő már nem volt hideg és a nap is segített neki száradni. Gyorsan kikötöttem, kiugrott a stégre, majd nekiállt "melegíteni". Fantasztikusak az ösztönei, vagy az esze! Inkább mindkettő! Míg én összepakoltam a motyót, meg lezártam a csónakot, addig ő le s fel szaladgált a hosszú stégen. Futott egy hosszt, megrázta magát és állt a napon néhány másodpercig, aztán újra. Jó párszor végignyargalta a deszkákat, így mire útrakész voltam már alig volt vizes és látszólag nagyon jól érezte magát a kényszerű fürdő ellenére.