Mátyásmadár

Nagyon kedvelem ezt a madarat. Szerencsémre a környékünkön is megtelepedett, így rendszeresen látom, bár óvatossága miatt nem könnyű a közelébe férkőzni.
Talán nagyapám mesélte gyermekkoromban, hogy fogságban is elél és ha a nyelvét felvágják, még szavakat is megtanul. Nem tudom!
Bár nem védett, én még nem találkoztam senkivel, ki tartott volna valaha is szajkót és igaz, több helyütt is olvastam az emberi szavakat utánzó képességéről, a nyelv felvágásáról azóta csak cáfolatot olvastam. Remélem, már mint csak valaha volt szokás él! Valahonnét biztosan eredeztethető a
" jól felvágták a nyelvét" mondás! Koránt sem biztos, hogy innét, de a "szajkózza" az bizonyosan. Mert amúgy tényleg hangutánzó, én is többféleképp hallottam már szólani. Bár kimondottan erdei madárnak "született", ma már bejár a parkokba, kertekbe is. Sőt a képen látható mátyás bejött az emeletes házak közé és az etetőről csent magot. Biztosan elfelejtette, hogy hová rejtette a télire begyűjtött "dugi kaját". Mert bizony spejzol, mint a mókusok! Nem tudtam kivenni, mit majszolt a fa tetején, tán diót, vagy almát. Legendás félénkségét is félretette kis időre és hagyta, hogy egészen közel menjek a "fájához", keresőbe vegyem kétszer is. Nem tűnt nagyon félénknek, azon példányokhoz képest semmiképp sem, amelyekkel eddig találkoztam. Fotózása közben kíváncsian figyelte a mozgásomat, akárcsak én őt. Nyílván, hogy ő unta meg előbb és útnak vált!