No, de mindegy, mert most nem ez a lényeg. Most két olyan dologról mesélnék, mit nem tudok megfejteni. Vannak olyan "dolgaik" kedvenceinknek, amire nincs magyarázatom.
Zsöminek is, Sanyinak is!
Mindkettő a porszívóval van összefüggésben. Mikor felzúg a motor "beindulnak" ők is. Zsömi igyekszik mindig egy lépéssel a gép előtt járni és néha "felesel" a szívófejjel, meg felkapkodja az útba eső játékait. Közben incselkedve el-elszalad a tálkája felé, alig várja a "játék" lényegét. Mert az a lényeg, mikor arrafelé tart a "szörny"! Akkor nekiesik a tápnak és zabál kétpofára. Mindig van kitéve neki száraztáp. Közben testével "fedezi" a tálkát és ha a közelbe siklik a fej élesen rávakkant. Azt hinné az ember, félti a dolgait a szörnytől, mert kifigyelte valahogy a rossz tulajdonságát, hogy amerre jár felkapkodja a dolgokat és eltünteti feneketlen gyomrában. Ennek azonban ellentmond az, hogy csak incselkedik, nem mérges és esze ágában nincs rátámadni a gépre, valamint nem mindig eszi meg az összes tápot, csak amennyi jólesik. Arról már nem is beszélve, mikor véletlen üres az etető. Akkor nagyon ügyesen tudomásomra hozza a tényt és roppant boldog, ha feltöltöm. Szemmel láthatólag játszik és nagyon jó játéknak tartja ezt az egész porszívós "harcot".
Mindeközben Sanyi már "visongva", zajos szárnycsattogással fürdik az itatóban. Hatalmas pancsolást képes művelni, kiverdesi az összes vizet. Mikor leáll a gép, akkor vidáman fecserészve tollászkodik, szárítkozik a rúdon. Nála ez a reakció a porszívó sivítására. Ezt aztán végképp nem tudom magyarázni! Az biztos, hogy nagyon lelkes, mióta visszakerült a lakásba, ki nem hagyna egyetlen lehetőséget sem és fürdik minden alkalommal, ha zúg a gép. Korábban, mikor még az erkélyen volt, csak akkor fürdött, ha meleg volt az idő. Tíz fok alá ugyan soha nem megy az üvegezés és a kivezetett fűtés miatt, azonban fürödni csak húsz fok körül, illetve felette szokott. Különben csak lármázott, méltatlankodott jó hangosan. Most azonban naponta fürödhet, inkább naponta többször is. Mert bár nagyon szeretem őket, sem a szállongó tollpihét, sem a szőrt nem kedvelem és ezért napjában többször is zúg a "szignál" nekik. Élnek is a lehetőséggel!
Egy percig se csodálkozz a viselkedésükön!Van egy baráti házaspár, akik legutóbb majdnem elváltak.Az indok: Éva állandóan porszívózik a lakásban, és ez nagyon zavarja Lacit...most megegyeztek, hogy Éva csak akkor "búgatja" a gépet, amikor Laci nincs otthon....Ez is valami.
VálaszTörlésNem is gondolnánk, hogy milyen értelmes lények a madarak és az állatok.
VálaszTörlésJó itt lenni nálad:)
Hogy miértalakult ki náluk ez a kényszerképzet az elején, arról halvány lila gőzöm sincs. Lehetséges, most már a pavlovi reflexek dominálnak náluk. Ennek a talánynak megfejtéséhez állatpszichológus kellene, de sok értelme nem lenne, ha tudnánk a titkot. Az állatok más dimenzióban élnek, a maguk módján ők is értelmesek, nem csak az ember, mint ahogyan azt hiszi magáról. (Némely állatnak több esze van mint egynéhány embernek.)
VálaszTörlésNem értem teljesen, mire utalsz?
VálaszTörlésKöszönöm Magdi kedves!
Látod, pont azért, mert értelmesek én szeretném megérteni őket. Már csak azért is, mert sokszor bizony kommunikálni akarnak, közölni valamit! És ha rájövök, hogy mit is, akkor nagyon boldogok. Ez leginkább Zsöminél látszik!
Tudod a madarakról jutott eszembe. Mikor a nagymamám haldoklott, és elköszöntem tőle, az udvaron egy fekete rigó álldogált. Ez télen volt és nagyon hideg időben. A nagypapám kedvenc madara volt a fekete rigó. Abban a percben tudtam, mikor megláttam, hogy a nagymamámért jött. Mindig kapunk üzenetet odaátról is.
VálaszTörlésAkkor született meg bennem ez a vers és akkor készítettem ezt a videót.
http://www.youtube.com/watch?v=VbaEWDRQcK8&nofeather=True
Megkönnyeztem! És köszönet érte!
VálaszTörlésAranyos kis történet M.J.! jót mosolyogtam Zsömi játékosságán, kedves kis állat lehet. A madarakat én is szoktam figyelni a kertünkben és bizony nem is gondolná az ember, hogy néha szinte tudatosan cselekednek. Hosszú percekig el tudom őket nézni, annyira szórakoztatóak tudnak lenni. Sajnos a kedvencem trillázását messziről hallhatom csak, mert nagyon szégyenlős fajta, ő a sárgarigó.
VálaszTörlésKedves Magdi, én is köszönöm a fájdalmasan szép élményt, ami könnyeket csalt a szemembe.
Köszönöm,Józsi és Lili, kedvesek vagytok és lélekben is nagyon közel álltok hozzám.
VálaszTörlésÖrülök, hogy ismerhetlek benneteket.
Enyém a megtiszteltetés Kedves Magdi!
VálaszTörlés