A szarka

Ha valaki azzal az ötlettel áll elő, menjek fel a fővárosba, ha szarkát szeretnék fotózni, azt hiszem udvarias mosollyal bólogatok és másra terelem a szót. Pedig az történt! Békásmegyer azon részén, hol a hétvégét töltöttük rengeteg a szarka. A madár! "Lop mint a szarka!"
Nos, nem tudom. Tényleg lop?
Az biztos, szereti a fényes dolgokat, de nem tartom hihetőnek a meséket, hogy ezért berepülne nyitott ablakokon és elcsenné az ékszereket. Nagyon félénk, gyanakvó és bizalmatlan madár! Azonnal "kiszúrja", ha figyelik, nyugtalanul cserreg és jellegzetes szaggatott repülésével odébb áll. Ennek ellenére egyre több példány költözött a nagyvárosokba és fészkel is ott. Az emberrel nagyon bizalmatlan, de más állatokkal szemben kötekedő madár. Más madarakat is elpáhol, sőt fiókát is elemel és elfogyaszt, de képes a vadászó macskát is megfutamítani.

Roppant elegáns, mozgásában, röptében kissé esetlen, de mint általában a varjúfélék, nagyon értelmes madár. Megtanítható az emberi beszéd utánzására, akárcsak a Szajkó. Nincs tapasztalatom benne, de állítólag fiatal korától nevelve remekül tartható háziállatként. Gyakorlatilag mindenevő, ezért jól hasznosítja az ember "termelte" konyhai hulladékot is és minden bizonnyal ezért vállalta fel a városi létet. Ezért is! Egy szép, elegáns és értelmes madár, vállalva a veszélyeket költözött mellénk, keresi társaságunk, próbál alkalmazkodni és kéri barátságunk!
Ő tette meg az első, a kezdő "lépést" Adjuk meg neki! Megérdemli!