A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Úton (135) Gombák (125) Madarak (119) Családi (115) Vártúrák (104) Horgászat (97) Gépek (94) Gasztronómia (92) vegyes (89) F-1 (75) Zsömi (74) Kedvenceink (73) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (12) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (1)

2010. máj. 12.

Öreg fűz

Szeretem a fákat és nagyon az öreg fákat. Minél öregebb egy fa, az én szememben annál szebb és tiszteletre, csodálatomra méltóbb. Akkor is, ha már látszik rajta a pusztulás, látni a véget. Sőt, tán méginkább!
Nem csak a magányosan álló fákra értem, erdőkben is jobban szeretem az öreg erdőt, az őserdőt, mint a sorba ültetett egyforma méretű fákból állót. Nem lettem volna jó erdőművelő, mert én nem vágnék ki pusztán csak azért fát, mert már öreg. Pedig erdész szerettem volna lenni, csak az élet közbeszólt. Ma már nem bánom, megtaláltam a hivatásom, vagy az engem, az erdőkben pedig megtalálom az örömem és a szépséget.
Öreg fák!  Nem csak szeretem őket, de tisztelettel is nézek rájuk. Megszülettek, felnőttek, idősödtek, megvénültek, kérgesedtek, állták az élet viharait, tanúi voltak az időnek és bár élni akartak, meghalnak.
Mint nagyszüleink, szüleink! Megszülettek és velük egy új, egy szebb élet reménye született. Felnőttek, ahogy tudtak és közben nem panaszkodtak, megtalálták létük szépségeit. Idősödtek, az idővel okosabbá, tapasztaltabbá váltak és megalapozták a jövőt egy jobb életre. Megvénültek és a korral  bölcsebbé lettek. Állták az élet viharait, még ha meg is szaggatta, tizedelte őket, talpon maradtak és közben megteremtették a mi jobb életünk alapjait. Tanúi voltak az időnek és a tanulságokat megpróbálták átadni nekünk, ráhelyeztek bennünket az alapra és ezzel ránk hagyományozták a jövőt. Élni akartak még, de tudták, nincs örök életük ezen a földön, csak bennünk élhetnek tovább, ezért hát beletörődtek és büszkén, méltósággal haltak.
Őket látom az öreg fákban! Őket! Anyám, apám, nagyanyám, nagyapám és mind, az ősöknek szellemét! Ezért aztán tisztelettel, szeretettel nézek fel az öreg fákra, anyámra, apámra és benne mind az ősökre! Nekünk ültették Ők, nekünk állnak őrt s miértünk élnek bennük tovább! Nekünk nem kivágni kell az öreg fákat, hanem az eldőlteket pótolni, közébük újat ültetni, hogy egyszer őseink közé állhassunk és felnézhessenek ránk gyermekeink. Büszkén nézzenek az öreg fára, íme itt éltél, látlak anyám, apám...!

2 megjegyzés:

  1. Hasonló érzéseket Szilvásváradon éltem át. Bár, ott egy fa évgyűrűin időztem el, ahova fel volt tüntetve, melyik gyűrűt melyik évben hozta létre a kivágott fa. Az 1848-as dátum láttán meghatódtam. Századunk kilencvenes évei elején még élt...
    Tetszett az írásod, és jó volt felidéznem a 10 éve elfeledett emléket.

    VálaszTörlés
  2. Szilvásvárad, Szalajka-völgy, Fátyol vízesés! Csodás egy hely, jártunk ott több alkalommal is. Útközben felmászni Sirok várába, sétálni egyet az Egri várban, lenézni az útra Szarvaskő várából! Én is köszönöm, hogy eszembe idézted!

    VálaszTörlés