A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (317) Deseda (207) Gombák (139) Úton (137) Madarak (119) Családi (117) Vártúrák (104) Horgászat (103) Gasztronómia (97) Gépek (94) vegyes (89) Zsömi (77) F-1 (76) Kedvenceink (74) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (54) D.arborétum (52) Állati (47) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (13) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (2)

2010. máj. 5.

Nagy falat

Kígyó koma nem aprózza el az étkezést, ha már eszik, akkor alaposan belakmároz!
Gyakorlatilag már azt hittem "vége" a napnak, túl voltam a hattyúpárnál tett látogatáson, belefáradtam a pergetésbe, lestem a vidra nyomát, de nem leltem, így hát kikötöttem. Bepakoltam a kocsiba, Zsömi már be is szállt, mikor majdnem ráléptem a fűben meglapuló kígyóra és a halálraitéltre. Alaposan meglepődtem, mert pakolás közben  már tapodtam ezt a területet. Valószínüsítem, hogy a kocsi alól másztak elő, mert különben vagy én, vagy Zsömi észrevettük volna őket. Ugyanis az a fura helyzet állt elő, hogy a kígyó nyelni akart, de még nem volt kellően kitágulva, a szerencsétlen brekusz meg az első lábaival kapaszkodva próbált kívül maradni és húzta a siklót. Két hátulsó lábát már benyelte a hóhér, fogait belemélyesztette a béka hátába. Innét már nem volt menekülés! Nem illik a természet dolgaiba beavatkozni, én most mégis megtettem. Nem bántottam a siklót, sőt még csak hozzá sem nyúltam. Egyszerűen felhasználtam azt a kígyó szokást, hogy ha veszélyeztetve érzi magát, inkább kiöklendezi a zsákmányát, csak menekülhessen. Nem lett volna szabad fényképezés közben szegény békának belenézni a szemébe! Már homályosodott, feladta, elkészült a halálra. Megesett rajta a szívem ez az igazság, ezért többször is elálltam a ragadozó útját, nem bírta elhurcolni áldozatát és dühében elengedte. Tényleg nagyon bosszús lehetett, mert mikor két lépésben "kiköpte" a szerencsétlent, felém vágott. Mérge nincs, csak büdös váladéka, amivel ijesztgeti a feltételezett támadóját. Eszerint engem annak vélt a béka nagy szerencséjére. Pillanatok alatt regenerálódott és két hatalmas ugrással elérte a tavat, odébb meg a sikló csúszott a vízbe. Sajnálom kígyó koma, de van abban a tóban még ennivaló bőven, te meg vigyázz a bőrödre brekusz!
Pöti leányomnak ajánlom, mert szereti a békákat!

5 megjegyzés:

  1. Én se a békát, se a kígyót nem szeretem, viszont az ilyen pillanatokat elkapni jó dolog. Jó lett a kép, és elképzelhető, hogy én is segítettem volna a békának, mert a kettő közül mégiscsak őt kedvelem jobban. Különben is mi van, ha elvarázsolt hercegkisasszony?? :D

    VálaszTörlés
  2. Uhhhf! Ez hátborzongató!

    VálaszTörlés
  3. Megbizonyosodnál? Akkor derül csak ki, ha megcsókolják!
    Egy kicsit tényleg hátborzongató!

    VálaszTörlés
  4. Szerintem meg így van rendjén!Amikor Józsi fáradtan és élményekkel (jó fotókkal) teli hazamegy,lerúgja horgászcsizmáját,és kicsi párja odateszi a friss,rántott csirkecombot....... - óh,szegény csirke....!!
    Hát nem hátborzongató?:)
    (asszem inkább finom!)

    VálaszTörlés
  5. Ne csodálkozz a sikló dühén, Te is méltatlankodnál, ha elhúznák előled akkor a tányért, amikor korog a gyomrod.

    VálaszTörlés