Nagy falat

Kígyó koma nem aprózza el az étkezést, ha már eszik, akkor alaposan belakmároz!
Gyakorlatilag már azt hittem "vége" a napnak, túl voltam a hattyúpárnál tett látogatáson, belefáradtam a pergetésbe, lestem a vidra nyomát, de nem leltem, így hát kikötöttem. Bepakoltam a kocsiba, Zsömi már be is szállt, mikor majdnem ráléptem a fűben meglapuló kígyóra és a halálraitéltre. Alaposan meglepődtem, mert pakolás közben  már tapodtam ezt a területet. Valószínüsítem, hogy a kocsi alól másztak elő, mert különben vagy én, vagy Zsömi észrevettük volna őket. Ugyanis az a fura helyzet állt elő, hogy a kígyó nyelni akart, de még nem volt kellően kitágulva, a szerencsétlen brekusz meg az első lábaival kapaszkodva próbált kívül maradni és húzta a siklót. Két hátulsó lábát már benyelte a hóhér, fogait belemélyesztette a béka hátába. Innét már nem volt menekülés! Nem illik a természet dolgaiba beavatkozni, én most mégis megtettem. Nem bántottam a siklót, sőt még csak hozzá sem nyúltam. Egyszerűen felhasználtam azt a kígyó szokást, hogy ha veszélyeztetve érzi magát, inkább kiöklendezi a zsákmányát, csak menekülhessen. Nem lett volna szabad fényképezés közben szegény békának belenézni a szemébe! Már homályosodott, feladta, elkészült a halálra. Megesett rajta a szívem ez az igazság, ezért többször is elálltam a ragadozó útját, nem bírta elhurcolni áldozatát és dühében elengedte. Tényleg nagyon bosszús lehetett, mert mikor két lépésben "kiköpte" a szerencsétlent, felém vágott. Mérge nincs, csak büdös váladéka, amivel ijesztgeti a feltételezett támadóját. Eszerint engem annak vélt a béka nagy szerencséjére. Pillanatok alatt regenerálódott és két hatalmas ugrással elérte a tavat, odébb meg a sikló csúszott a vízbe. Sajnálom kígyó koma, de van abban a tóban még ennivaló bőven, te meg vigyázz a bőrödre brekusz!
Pöti leányomnak ajánlom, mert szereti a békákat!