Péncélos

Nem igazán tűnik fényképnek, inkább egy kissé félresikerült "mázolmánynak" hat. Szerintem legalább is.
Ne ijedjen meg senki, eszem ágában sincs festeni. Már említettem, hogy a mocsári teknősöket nem könnyű becserkészni, mert roppant mód félénkek, óvatosak és bizalmatlanok. Közeledésre nagyon gyorsan víz alá menekülnek. A csónakban állva messziről vettem észre a fehérlő haltetemet, meg a gyanús mozgását. Szerencsére arrafelé sodort a szél, ezért viszonylag a közelébe jutottam az elhullott keszegből lakmározó páncélosnak. Számos fényképet készítettem a nem igazán kedvező fényviszonyok közt, és nem is sikerültek a képek. Ezt az egyet tudtam felhasználni, de kicsit "manipulálni" kellett, mert nem volt felismerhető a teknős. Közben kicsit "megcsúszott" a háttér színe. Ez lett a vízben visszatükröződő növényzet, a fodrozódó vízen szétverődő napsugarak, a víz alól felsejlő hínárszálak, a vízen úszó fehérfűz pihék egyvelegéből. Addig-addig nézegettem, míg megtetszett.

Ez a farönkön pihenő mocsári viszont kissé figyelmetlen volt, hagyta magát becserkészni. Többször hallottam már kongatni a vészharangot, a mocsári teknősök érdekében. Európában fokozatosan kiszorítja élőhelyeiről a sokfelé betelepített gyorsan terjeszkedő vörösfülű ékszerteknős. Magyarországon még nem igazán okoz problémát, egyelőre stabil a "mocsári páncélosok" állománya és természetesen védett. A Deseda tavon még egyszer sem találkoztam ékszerteknőssel, pedig sokat vagyok kint és olyankor mindig a természetet lesem. Szerintem nincs, ne is legyen! Nagyon kedvelem ezeket a félénk jószágokat és ezzel nem vagyok a családban egyedül. Meg is írtam Mázlis a kisteknős történetét Igaz mese címmel. Míg az életet kajtattam a tavon, jól elvert a zápor. Elsőre csak finoman végigpaskolt én meg elhittem, ezzel vége, ennyi. Másodjára aztán széllel jött és úgy csapott végig a tavon, hogy mire elővettem az esővédőt már trikóig ázott a hátam.
Gyönyörű volt a víz, ejh ha lenne egy vízhatlan fényképezőm!