A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (391) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2010. május 6., csütörtök

Péncélos

Nem igazán tűnik fényképnek, inkább egy kissé félresikerült "mázolmánynak" hat. Szerintem legalább is.
Ne ijedjen meg senki, eszem ágában sincs festeni. Már említettem, hogy a mocsári teknősöket nem könnyű becserkészni, mert roppant mód félénkek, óvatosak és bizalmatlanok. Közeledésre nagyon gyorsan víz alá menekülnek. A csónakban állva messziről vettem észre a fehérlő haltetemet, meg a gyanús mozgását. Szerencsére arrafelé sodort a szél, ezért viszonylag a közelébe jutottam az elhullott keszegből lakmározó páncélosnak. Számos fényképet készítettem a nem igazán kedvező fényviszonyok közt, és nem is sikerültek a képek. Ezt az egyet tudtam felhasználni, de kicsit "manipulálni" kellett, mert nem volt felismerhető a teknős. Közben kicsit "megcsúszott" a háttér színe. Ez lett a vízben visszatükröződő növényzet, a fodrozódó vízen szétverődő napsugarak, a víz alól felsejlő hínárszálak, a vízen úszó fehérfűz pihék egyvelegéből. Addig-addig nézegettem, míg megtetszett.
Ez a farönkön pihenő mocsári viszont kissé figyelmetlen volt, hagyta magát becserkészni. Többször hallottam már kongatni a vészharangot, a mocsári teknősök érdekében. Európában fokozatosan kiszorítja élőhelyeiről a sokfelé betelepített gyorsan terjeszkedő vörösfülű ékszerteknős. Magyarországon még nem igazán okoz problémát, egyelőre stabil a "mocsári páncélosok" állománya és természetesen védett. A Deseda tavon még egyszer sem találkoztam ékszerteknőssel, pedig sokat vagyok kint és olyankor mindig a természetet lesem. Szerintem nincs, ne is legyen! Nagyon kedvelem ezeket a félénk jószágokat és ezzel nem vagyok a családban egyedül. Meg is írtam Mázlis a kisteknős történetét Igaz mese címmel. Míg az életet kajtattam a tavon, jól elvert a zápor. Elsőre csak finoman végigpaskolt én meg elhittem, ezzel vége, ennyi. Másodjára aztán széllel jött és úgy csapott végig a tavon, hogy mire elővettem az esővédőt már trikóig ázott a hátam.
Gyönyörű volt a víz, ejh ha lenne egy vízhatlan fényképezőm!

4 megjegyzés:

  1. A városban nem esett, de itt nálunk sem látom nyomát... Jól kikaptad! :D

    VálaszTörlés
  2. Ez az eset, még tegnap esett, de tényleg jól esett!

    VálaszTörlés
  3. Nincs is jobb pedig egy jó teknősbéka levesnél!!De jó hogy még nem ettem!!!:)

    VálaszTörlés
  4. Állítólag mesterszakácsok isteni teknősbéka levest tudnak csinálni marhahúsból. De eladni legalább is!!!

    VálaszTörlés