Ritkán látott magasságban van a Deseda vízállása, a hídnál elöntötte a régi út aszfaltcsíkjának egy részét is. Néhány centi hiányzik csak a kikötőben ahhoz, hogy a víz átcsapjon a stégen. Múlt héten még átcsúszott alatta a kisebb testű csónak. Nem sok hibádzott és tele lett volna vízzel a csónakom, így aztán jó néhányszor kellett merítenem mire kiürült és menetkész lett. Üresen meg majdnem felúszott a stégre! Gondolom visszatartották a vizet, mert a Kapos nem bírta volna el, ha ráeresztik. Van a folyóban most elég víz! Erős szembe széllel kellett lapátolni a hattyúvárig. Kicsit megijedtem, mert üresem állt és a madarakat nem láttam a vízen sem. Közelebb érve vettem észre a fészek közepén árválkodó tojást. Akkor már minden rosszra felkészültem, főleg mikor megláttam a majdnem teljesen eltakart, elpusztult fiókát is. Csak az az egy tojás adott reményt! Mert ha van benne élet, a többit meg a vihar sodorta ki, akkor itt kellene ülni a Királynőnek. Vagy, ha kikeltek, akkor meg a Hercegnek, mert egy éve is ő ülte ki az utolsót. Ha igaznak bizonyul, akkor nagyon közel vannak, bár abszolút nem értettem hová lettek! Nem volt más választás, rátolattam a fészekre és a fülemhez tartottam a tojást, majd finoman bekopogtam. Azonnal válaszolt! Így már minden világossá vált, kikeltek és kiúsztak -kivéve az egy szerencsétlenül járt fiókát- tehát valahol a közelben kell lenniük. Máshol nem lehetnek, csak a nádfal mögött az öbölben! Kivettem a halott kicsit, ne szagosodjon bele a fészekbe. Mielőtt bárki megijedne, nem kell attól tartani, mert belenyúltam a fészekbe és megfogtam a tojást. Nem hagyják el! Régebben a túlszaporodás ellen úgy gyérítették a létszámot, hogy bekenték zsírral a tojások egy részét. Azok befulladtak! Mégis kiülték az időt és ki is költötték a kezeletlen tojásokat. Igazam lett, ott úszkáltak az öbölben a zsombékos széleken. Egészen közel kellett mennem, mert hol kettő kicsit láttam, hol meg többet. Három van egyelőre! Meg egy elpusztult és egy még nem kelt ki, az öt. Keveslem! Szerintem hat volt a tojások száma. Május negyedikén, mikor megmutatta is úgy számoltam és egy éve is hat volt. Úgy vélem kettő vált a vihar áldozatául. A természet néha úgy tűnik kegyetlen! Nos csináltam gyorsan róluk képeket, majd visszamentem és a fészekkel egyvonalba, de a másik partnál kötöttem le a csónakot. Jó messze, mert szerettem volna megbizonyosodni arról, nem feledkeznek meg az utolsó tojásról. Nem is! Nemsokára hazatértek, bevonultak a fészekbe, én meg átruccantam néhány fotóra.
Még az a szerencse, hogy a fészket nem emelte meg a magas vízállás.
VálaszTörlésÖrülök, hogy átvészelték a természet tombolását, viszont az élettelen kicsinyüket nagyon sajnálom. :(
VálaszTörlésSzerencse, hogy ebben a hihetetlen nagy szélben, a lehűlt hőmérséklet mellett kikeltek és épen maradtak azok a fiókák. Sajnálom én is azt az egyet, de jelen eseten örüljünk inkább a másik háromnak! Talán négy lesz!
VálaszTörlés