A viharos napok után nagyon megtépázottan nézett ki a vizitök. Az erős szelek elvitték róla az összes virágot, leveleit megtépte, felforgatta a cudar idő.
S íme, egy hét alig kellett, máris szebben pompázik mint előtte.
Tán mondanom sem kellene, hétfőn hattyúkat látogatni indultunk. Majd öt nap telt el azóta, mikor három kicsinnyel és a még ki nem kelt tojással, egy
viharos napon hátrahagytam a hattyúvárat. Nem jól alakultak a dolgok. A Királynő eltűnt a fiókákkal együtt, a negyedik sem kelt ki. Addig nem akartam közzétenni, míg nincs információm hollétükről.
Ez a felvétel még hétfőn készült, azóta ismét eltelt három nap. A fészken ott volt a tojás, eszerint befulladt, nem volt életerős a negyedik fióka. Hercegem egyedül ácsorgott a tojás mellett mintha őrízné ki nem kelt kicsinyét. A Királynőt sehol nem láttuk, pedig vártuk őket. Melindával az egész délutánt fent töltöttük az ág végében. A gyékény szépen megnőtt, csónakból még a padra felállva sem látni a belsejébe. Az egész olyan, mint a csatatér, az ívás alatt önfeledten hancúrozó nagyobbtestű halak rengeteg zsenge hajtást felszaggattak. Több taposott "ösvényt" is láttunk, azt vagy az inni járó nagyvadak, vagy a hattyúk járták ki. Egyikbe-másikba ha szűken is, de csáklyával tudtunk volna valamennyit haladni, akkor meg az ívást zavartuk volna meg. Vártunk hát, hátha előkerülnek! De nem! Kedden más elfoglaltságom akadt, nem volt időm kimenni. Szerdán üresen találtam a fészket, még a tojás is eltünt. Biztosan nem kelt ki, ennyi idő után kizárt! Sok minden megfordult a fejemben ezzel kapcsolatosan, viszont nem tudom, mi lehet az igazság? Ma a délelőttöt töltöttem az ágban, először lentebb, majd feleveztem a végéig, hátha valamelyik öbölben eszegetnek. Nem jártam sikerrel. Délben eljöttem és már a kikötőnél jártam, mikor megvillant egy fehér folt, egészen az ág végében a gyékény szélén, majd kiúszott az egyik nagy madár. Aztán nagy örömömre kibukkant a másik fehér tollruha is, mellette apró pamacsokat véltem látni a vízen. Végre! Megjött a Királynő is a kicsikkel. Természetesen a távcső a kocsiban maradt, így szabad szemmel a távolság miatt megszámolni nem tudtam őket. Azért remélem a három megmaradt! Ezek szerint bent járnak a gyékény mélyében, takarásban. Így már érthető! A szokatlanul magas vízállás kényszeríthette őket erre a taktikára. Táplálékát mélyről tépi illetve az aljzatról szedi fel és azt most a felnőtt madarak sem érik el a szokott helyeken. Pláne a kicsik! Ezért hát beúsznak a gyékénybe, nádba egészen a kitolódott, sekély partmenti részekig. Az "ösvények" egy része az ő útjuk, és a csatatér "kialakítása" sem csak a halak műve!
De jó, hogy akkor nem írtad meg! Elég szomorú volt így is olvasni, amíg a végére megnyugtatóvá nem lett. Nektek viszont, nem lehetett szívszorítás nélkül szembesülni a látotakkal...
VálaszTörlésBevallom aggódtam és még kicsit most is. Látni szeretném a fiatalokat is, mert nem megy ki a fejemből az eltünt tojás. Több ragadozómadarat is láttam arrafelé körözni, ami a kicsikre veszélyes. A tojást csak emlős bánthatta, de emberen és vidrán kívül más nem jut a fészek közelébe. A vidra viszont a kicsikre veszélytelen, tudtommal nem fogyaszt madárfiókát. Bár ki tudja? Viszont, ha ember piszkált a tojással, akkor a madarakra is szemet vethet. Sajnos sok horgász gyűlöli a hattyúkat. Ne legyen igazam!
VálaszTörlésRemélhetőleg nem horgász vitte el a tojást, hiszen azt már előbb is megtehették volna. A kifejlett példányokat pedig csak nem bántják, bár az emberi kegyetlenség korlátlan. Talán csak a királyi család lökte ki, mert már tudják, hogy befulladt.
VálaszTörlés